Összkiadás
”To me it was only the relief of a personal
and wholly insignificant grouse against life;
it is just a piece of rhythmical grumbling.”
Kiadtam mindent.
Kiadtam összes mûvemet.
Megkaptam, ami jár ezért, többet,
sokkal többet is kaptam.
Nem az volt, amire számítottam.
Székemet az ablak felé fordítva ülök még,
tíz évig, azt hiszem, csöndben.
Várom az esõt.
Már csak Celant tudok olvasni,
semmi mást.
Az ablaküvegre ír a zápor
könnyes sorokat,
és le is mossa mindjárt.
Olvashatatlan ez a világ.
Ezek a könnyek a haragtermõ fáról hullanak.
Most egy madár vergõdik a szélben.
Egy évig én is próbálkoztam még,
de eldobtam mindent, ma már nem írok.
Nem fontos a költészet.
Élet ez így?
Vagy botlani, játszani térés?
Meghali-pam-pam
Már nem remélek új fordulatot.
Hangjukból ráismerek a szelekre,
s hogy melyik hol fáj,
hol húz be,
hol csapja fel könyvemet.
Az egyetlen könyvet.
Kiadták összes mûvemet.
Azért még élek.
Hogy miért?
Eláll a szél.
Halott csak nem vagyok.
Csak nem vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
