Jövõ


Lehunyom öreg szememet.
Várok. Mint akinek nincs dolga.
Figyelem, hogy kattog az óra.
És gondolkodok keveset.

Kertemben virágok nőnek.
Bennem minden szépség megszakadt.
Búcsúzom attól, mi megmaradt.
S behódolok az időnek.

Az idő barátunk nékünk,
meleg kályhánk, karosszékünk.
Csöndes megnyugvást jelentő út.

Meleg szele ránklehelget,
tőle kapunk végkegyelmet.
Véle elfeledünk minden bút.

2006. december 2.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.