villanásnyi szerelem

2007 febr.5, 17:13

ülök a széken
ahogy megérkeztem
kintről
a fürdőszobában.
tenyerembe hajtom
fejem
szemem lehunyva
iszonyúan jó
szám bőrömhöz ér
csókolgatom saját
tenyerem.
de vajon érzed-e.
nem.
egészen biztosan nem.
azért merem elengedni magam.

fény van
lámpafény
úgy ahogy szeretem.
de nem.
akkor ott
egymással
sötét.
újra lehunyom
most így a fényben
nem bírnék a szemedbe nézni.

Mégis most jobb lenne ha fény lenne ott is.

ismételt mozdulatok a tenyeremben
már csókok nélkül
szám ahogy fölfele csúszik
istenem milyen jó
hogy ez is csak
képzelt szerelem.

és milyen jó
hogy ma már
nincsenek elnyűtt ruhák sem
ott benn
mint egykor
(és hogy nem is lényeges
ez sem----
milyen jó
hogy ma már
minden más.
belül fény
sok fény
iszonyú melegség
s nem éget
csak finoman fáj.
langyosan
mert nem akar kitörni.
sugárzó fény tovább
és már az sem
baj
hogy kívül sötét.
megadom magam.
de nem nem mégsem
most kint sincs
sötét.
felnyitom szemem
hogy valóban
még fény-------

Elillan minden.
Mintha meg sem történt volna.
Pillanat az egész.

Most veszem észre
már az ujjam közt is
toll van.

Vissza kell ülnöm a számítógéphez.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.