Toroczkay András : A fejek kiöntése

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38957 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Geréb János: Őszbe hajló
Valyon László: Szenteste
Valyon László: Százezerszer
Mórotz Krisztina: Éjdió
Tímea Lantos: Életek
Egry Artúr: rejtőzködő, Húsvét előtt
Egry Artúr: belőlem készült lélek
Paál Marcell: Aerodinamika
Paál Marcell: Év-forduló
Paál Marcell: ÁLMATLANSÁG
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 2 órája
Gyors & Gyilkos 20 órája
Szőke Imre 2 napja
Albert Zsolt 3 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Valyon László 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 4 napja
Tamási József 6 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Vasi Ferenc Zoltán 6 napja
Duma György 7 napja
Bátai Tibor 9 napja
Kosztolányi Mária 9 napja
Mórotz Krisztina 9 napja
Bak Rita 9 napja
Tóth János Janus 11 napja
Egry Artúr 16 napja
Serfőző Attila 17 napja
Karaffa Gyula 18 napja
Tóth Gabriella 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 3 órája
Bátai Tibor 18 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 21 órája
Zúzmara 1 napja
A vádlottak padján 2 napja
Baltazar 2 napja
Gyurcsi 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
nélküled 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Játék backstage 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
Ismerd meg önmagad! 5 napja
- haikukutyin - 7 napja
négysorosok 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
A fejek kiöntése

A fej kiöntése

1.

Eszembe jut egy régi verssorom:
panaszra semmi ok.

Csak mosolygok rajta most,
és a bolt legolcsóbb ízű kávéját szürcsölöm.

2.

Egy alufóliával bebugyolált rezsóra súlyos fémvödröket teszünk.
Bennük sunyi, ragacsos viasz forr láthatatlanul.
A rezsó fekete korongján a korommá égett anyag  füstjében unatkozunk.
Odakint viharos erejű a szél, azt mondja a rádiónk, és valóban.
Az ablakok tehát becsukva.
Konténerbörtön.

Az ólomszürke füsttől, a forró felhőtől köhögünk.
Ketten vagyunk, hogy lássuk magunk.

A sztárok ajándékát, az ajándékok sztárját hallgatjuk.
Nincs más. Csak a hallgatás.
Beszél a semmiről, amit a fejében hall: egyszerűen kinyitja a száját
és kiömlik a fekete, ütött-kopott hangfalak rácsán
ez az évezredes recsegő űr. Istenek ásítása.
Beleremegünk.

Hátunkban szúró fájdalommal valami dél-amerikai híren mélázva
a térdünkön tartott gipsz-szarkofág felé görnyedünk,

a fejek kiöntése a legnehezebb, és a kezeké a legkönnyebb, egyben a legunalmasabb.

Aztán együtt érjük el a mélypontot.
Keserűen elröhögcsélünk magunkban magunkon.
Nyomorult, éppen összeomló életünk szilánkjain.

Még élvezzük is szinte már,
ahogy a konténer koszos padlójánál is mélyebbre csúszva
csak a négy órát várjuk, mintha az megválthatna minket.

3.

Ha eljön végre az ideje, Pisti átöltözik, és  beköszönünk a főnökeinknek.

Hárman vannak, egy család.
A műhely a mennyország –
a konténerhez képest, káprázatos világ.
Tündérekkel, dinoszauroszokkal,
megrendelőkkel, filmrendezőkkel,
rántott hússal, libacombbal.

A főszobrász fogínysorvadásos mosolyával
minket kiküld, ha tárgyal  nyílvánvalóan
zavarná őket a diplomám,
Pisti tehetsége,
meg persze az üzleti titkaik minket,
mikor megkapjuk az órabért.
(És néha majdnem mindet.)

4.

Hát egyszer azt látom, mikor a konténerkulcsot kérem el,
hogy épp egy hatalmas, ember nagyságú péniszen dolgoznak
ezek a komoly, kopasz, zsugori mesteremberek!

Azt a cirkuszt, azt a kuncogást, azt a pókerarcot!
Képzeld:

A pénisz alkatrészeit bánatos pofával, mégis serényen kasírozta az egyik,
a másik épp egy másfél mázsás disznófej nagyságú sikamlós herét pacsmagolta a kasírozáshoz szükséges rózsaszín löttyel,
a harmadik meg a makk bevágását csinosítgatta egy éles vésővel óvatosan
(látszott, hogy imádkozik, nehogy bármi szembe köpje).

Mosolyogva hajtottam be az ajtót.
(Panaszra semmi ok.)

Később, mikor meséltem Pistinek,
már a Limanov téren telitüdőnkből röhögtünk,
és közben tiszta szívünkből ragyogtunk,
emlékszem,
a félig lerombolt ház egyetlen még álló falával labdázó
mackónadrágos dagadt srácnak is köszöntünk,
aki bánatosan bámultt minket.
(Ez persze hazugság: sohasem tettünk ilyet,
akkor sem, csak röhögtünk rajta.)

Azután a hosszú Róna utcán
a szokásos kávénkat meginni
egy apró kis boltba battyogtunk,

hogy kezünkben a százforintos habos kávéval,
ruhámon a viasszal, szememen a félig átlátszó fáradtság-hártyával,
a jól bevált kukához érjünk, Pisti nyugodtan cigit sodorjon magának,

és a buszig sétálva kezünkben kávéval, cigarettával
beszélgessünk csendesen William Gibsonról
és Victor Pelevinről.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-02-15 17:19   NAGYÍTÓ /Vadas Tibor::re weird-pornó/
2025-02-15 02:01   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2025-02-15 01:07   Napló: Bátai Tibor
2025-02-14 23:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-02-14 12:32   NAGYÍTÓ /Burai katalin:weird-pornó/
2025-02-14 08:25   NAGYÍTÓ /Vadas Tibor::re 10./
2025-02-14 08:01   Napló: Zúzmara
2025-02-13 23:22   Napló: Bátai Tibor
2025-02-13 14:58   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-02-13 14:29   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos