Toroczkay András : A fejek kiöntése

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 9 perce
az univerzum szélén 15 perce
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 48 perce
Jószándékú párbeszélgetés 2 órája
A fény nem publikus 13 órája
Ötvös Németh Edit naplója 17 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 18 órája
Gyurcsi 22 órája
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
A fejek kiöntése

A fej kiöntése

1.

Eszembe jut egy régi verssorom:
panaszra semmi ok.

Csak mosolygok rajta most,
és a bolt legolcsóbb ízű kávéját szürcsölöm.

2.

Egy alufóliával bebugyolált rezsóra súlyos fémvödröket teszünk.
Bennük sunyi, ragacsos viasz forr láthatatlanul.
A rezsó fekete korongján a korommá égett anyag  füstjében unatkozunk.
Odakint viharos erejű a szél, azt mondja a rádiónk, és valóban.
Az ablakok tehát becsukva.
Konténerbörtön.

Az ólomszürke füsttől, a forró felhőtől köhögünk.
Ketten vagyunk, hogy lássuk magunk.

A sztárok ajándékát, az ajándékok sztárját hallgatjuk.
Nincs más. Csak a hallgatás.
Beszél a semmiről, amit a fejében hall: egyszerűen kinyitja a száját
és kiömlik a fekete, ütött-kopott hangfalak rácsán
ez az évezredes recsegő űr. Istenek ásítása.
Beleremegünk.

Hátunkban szúró fájdalommal valami dél-amerikai híren mélázva
a térdünkön tartott gipsz-szarkofág felé görnyedünk,

a fejek kiöntése a legnehezebb, és a kezeké a legkönnyebb, egyben a legunalmasabb.

Aztán együtt érjük el a mélypontot.
Keserűen elröhögcsélünk magunkban magunkon.
Nyomorult, éppen összeomló életünk szilánkjain.

Még élvezzük is szinte már,
ahogy a konténer koszos padlójánál is mélyebbre csúszva
csak a négy órát várjuk, mintha az megválthatna minket.

3.

Ha eljön végre az ideje, Pisti átöltözik, és  beköszönünk a főnökeinknek.

Hárman vannak, egy család.
A műhely a mennyország –
a konténerhez képest, káprázatos világ.
Tündérekkel, dinoszauroszokkal,
megrendelőkkel, filmrendezőkkel,
rántott hússal, libacombbal.

A főszobrász fogínysorvadásos mosolyával
minket kiküld, ha tárgyal  nyílvánvalóan
zavarná őket a diplomám,
Pisti tehetsége,
meg persze az üzleti titkaik minket,
mikor megkapjuk az órabért.
(És néha majdnem mindet.)

4.

Hát egyszer azt látom, mikor a konténerkulcsot kérem el,
hogy épp egy hatalmas, ember nagyságú péniszen dolgoznak
ezek a komoly, kopasz, zsugori mesteremberek!

Azt a cirkuszt, azt a kuncogást, azt a pókerarcot!
Képzeld:

A pénisz alkatrészeit bánatos pofával, mégis serényen kasírozta az egyik,
a másik épp egy másfél mázsás disznófej nagyságú sikamlós herét pacsmagolta a kasírozáshoz szükséges rózsaszín löttyel,
a harmadik meg a makk bevágását csinosítgatta egy éles vésővel óvatosan
(látszott, hogy imádkozik, nehogy bármi szembe köpje).

Mosolyogva hajtottam be az ajtót.
(Panaszra semmi ok.)

Később, mikor meséltem Pistinek,
már a Limanov téren telitüdőnkből röhögtünk,
és közben tiszta szívünkből ragyogtunk,
emlékszem,
a félig lerombolt ház egyetlen még álló falával labdázó
mackónadrágos dagadt srácnak is köszöntünk,
aki bánatosan bámultt minket.
(Ez persze hazugság: sohasem tettünk ilyet,
akkor sem, csak röhögtünk rajta.)

Azután a hosszú Róna utcán
a szokásos kávénkat meginni
egy apró kis boltba battyogtunk,

hogy kezünkben a százforintos habos kávéval,
ruhámon a viasszal, szememen a félig átlátszó fáradtság-hártyával,
a jól bevált kukához érjünk, Pisti nyugodtan cigit sodorjon magának,

és a buszig sétálva kezünkben kávéval, cigarettával
beszélgessünk csendesen William Gibsonról
és Victor Pelevinről.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet