Óda egy borosüveghez

Az asztal közepén álltál földön túli valódban
Fekete álcád eltakarta vörösen izzó belsődet.
Én imádtalak már azelőtt is,
Meséltek rólad ezt is, azt is
De én
Sohasem kételkedtem! Tudtam mit akarok!
Rögtön ráéreztem minden mozzanatra,
Hiszen ezt te is,én is ezerszer csináltuk már azelőtt.
Te mégis különböztél azoktól a szívtelen
szürke kéjelgőktől
Akikkel általában egy éjszaka
                                          alatt
ismerkedni szoktam.
    Lehet,hogy azért volt mert
Érzékeim tompán füleltek már ebben
A késő esti időpontban.
Körvonalaidat láttam csupán, meg
Azt az ezüstös csillogást.
Semmi többet.
Érezni akartalak! Érezni a számaban az ízed,
Érezni ahogyan
Végig folysz
Testemben!
Akkor csak téged akartalak.
Ezt te is tudtad jól. Hisz te is csak engem akartál.
Közel léptem hozzád.  
Megérintettem hinom ívelésű nyakad és tested lassan
Csókolgatni kezdtem...
Egyre hevesebben kerestem azt a helyet
Amit mindenki ilyenkor, hogy
Még jobban szerethessük egymást.
Finom ajkad egyre vadabbul haraptam,hogy
Lelked minden cseppje enyém legyen egy
Időre...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Sárga lapok