Hallgassatok meg!


Mondjátok meg mit értek el vele,
ha szabadságomtól így megfosztotok,
hiszen én sem vágyok másra,
mint egy kalitkából kiröppenő madárka.

Egyik rabságomnak vége!
s már is a másik elébe nézzek?
Csak arra vágyom amire más is,
falevélként messze el-el szállni.

Hiszen nem értek semmit el vele,
Vegyétek már észre,
mert akár egy fogságba esett állat,
küzdök mindennek ellenére.

Tudom, hogy az akarat oly erős,
mint a hegy mely magába zár,
csengő-csobogó patakot,
mely eljut a célhoz, amire vár.

Hát ezért könyörgöm esedve,
tudom, hogy ez csak egy csepp a tengerbe
még is hallgassátok meg,
könnyeim lágy csobbanását,
mely zuhatagként tör alá, s rá.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.