Négy évtized
Négy év alatt négy évtizedet éltem.
Elsőként zsibongó mértéket keresgéltem
a diákpoézisben. A tudni akarásban,
a szerelemszínű utcakaparásban
nőttem ki bőrömből.
Négy év alatt négy évtizedet éltem.
Másodízben szerető mámorrá értem,
s egy mérgezett szív mezején virágoztam,
minden bolondságból ki-kihiányoztam,
mert őszintén szerettem.
Négy év alatt négy évtizedet éltem.
Harmadjára már csak büszkén reméltem,
tanítottam vágyat, minden szép tudományt,
de sehol nem leltem nyugodt irományt,
csak tévelygő romot.
Négy év alatt négy évtizedet éltem,
utolsóképp már a feketeszín kéjben
fürdött alázat, s képes csalódott modor
vigasztalt, s láttam amint a jégfehér vigyor
a Halál arcán felragyog.
(Szeged, 2007. 01. 04, 05.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
