vers 22

A pillanat megmaradt bennem.
Részegen ültünk fent, nem volt tér és idő
Csak én voltam ott és mellettem ő.
Hangos zene, mozgó árnyak
Kemény basszus, erős vágyak.

Senki sem figyelt ránk, nem akartam h lássanak.
Közelebb ült, végigsimította hátamat
Megérintette vállamat
Két kézzel túrta a hajam
Nekem persze elakadt minden szavam

Kérdően kerestem tekintete apró részét
Kutattam, néztem, s nem értettem mi ez az érzés.
Jól érzem?
Valóban engem akar?

S akkor jött a pillanat
A pillanat, mit soha nem felejtek
Mikor ajka megállt ajkam mellett
Már-már éreztem forró ízét
Puhaságát, édes ízét…

S ennyi volt a pillanat.
Megálltunk és széttolódtunk
Mindketten teljesen összeomlottunk.
Hirtelen kijózanodva
Tiszta aggyal, éberen,
Rájöttünk, hogy hibáznánk
S elkapott a félelem
Hogy őt ezzel én
Örökre elveszíthetem…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.