Vers a versrõl
Vers a Versről
Ha nincs jobb dolgod munkátlanul, lustán unatkozol,
vagy kifutott a lelked, mint a nokedlis fazék,
írd le néhány gondolatod. Ha van érdemes. Érdemes.
Szabadon, vagy rímben, jambikusan szabályosan,
vagy nevetséges kecskerímben.
Feloldoz, megszabadít, hogy mitől? Magadtól? Nem tudom.
Körülötted egy világ, Isten teremtette, az Ember elrontotta.
Nem hiszek az ördögben, de a sátán egó-ban igen.
Beszélj az egészről, legyen véleményed!
Nem baj, ha ostoba, az is valami.
Verset írni könnyű is, meg nehéz.
Sorjáznak a gondolatok, glédába kell rendezni.
Feleség, gyerekek, a kutya és a cicák, tavacska és néhány halacska
és a lét. Direkt nem rímel!
Nem szigorú a sorrend. öreg évesen is, de kezd el?
Böfögd fel a múltat, írd a jelent és jós is legyél.
Verset írni jó dolog, élvezet.
Magamnak írom, nem neked!
Tudom, ez vacak asszonánc, vagy bármi, nem érdekel.
Kiírom magamból az életet, életemet.
Öröm és bánat, hát ebből állunk,
hogy mi voltam és mi leszek, ezek újabb versek, tán történetek.
Ez a pár sor, csak a versről szól.
Kezembe keveredik egy könyv,
Költői mesterség a címe, szerzője író, költő, esztéta,
tekintélyes tudós,
Mindent elemez és mérlegre tesz amit Balassi, Csokonai, Petőfi és Ady
sohasem méregetett.
A versmértékeket.
Anapesztus, daktilus, trocheus?
Tanár úr, nagyon tisztelem, tudása számomra már kezelhetetlen
de Ön még gondolatban sem létezett
mikor Vergilius már verselt!
Ez nem ábrázoló geometria, ahol be kell tartani
az origó, axis és a projektív vetület szabályait.
Verseink, ha akarod egy, kéthárom, vagy n-dik dimenzió.
A szó zenéje.
Kérlek, ne magyarázz bele.
Addig utáltam, míg tanították.
Amit, elemezgetnek elemin, középen és a bölcsészkaron,
azok, kik minden korrekt és egzakt tudomány pontszámait alulmúlták,
ebből végre megélnek,
aminek nincs és nem is lehetnek szabályai.
Ugye ez sem szabályosan rímel!?
Ha Science cikk kerül kezedbe a sav-gyantáról
légy kémikus, bírd a nyelvet, tovább tömör kuss!
Tartsd be az angol és a magyar szabályokat.
Miltont, vagy Byront fordítasz?
Felejts el minden nyelvi akadályt, ragokat
és nyelvvizsgán számon kért igeidőket.
Azért nem árt, ha tudsz angolul és magyarul.
Ha te verselsz, lebegsz, a gravitáció sem érvényes, csak
magad és az álmaid.
Nem baj, ha a múlt időt véletlenül három t-vel írod.
Látttam ilyet.
Legfeljebb lehülyéznek.
Na és? Kinek fontos?
Verset magának ír az ember.
Szellemi önkielégülés.
2003. május, szeptember.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.