szikrázó mosoly
A szikrázó mosoly száz virág,
én elfelejtek várni rá,
nyugodj bele, ahol vagyok
ott mindig s nyomot hagyok.
Kicsi világ, én szétszedem,
az igazság a mérlegem,
elfeledni hogyan élj,
eldobni a magamét.
Zálogba adtam a szívem,
most abból írom a rímet,
párom mosolya alkohol,
megrészegít bármikor.
Ahogy a párás ablak lecsepeg,
úgy felejtem el a neveket,
akik valaha bántottak,
engem egyszer száz szóval.
Eső mossa, nap szárítja,
befoltozza a sebeket,
ésszerűen felírom egy lapra,
a nagyon gonosz neveket.
Egyszer talán elolvasom,
meglepődök húsz év múlva,
előveszem és ámulgatom,
milyen haraggal írtam oda.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-12-11 12:20:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-12-11 12:20:20