'a villámhárító árnyékában'

faltól - falig botorkálva
igazunk birtokában rettegünk
igazunk látszat... kötéltáncos tánca,
mert visszasandítva osonunk
tegnapból a mába

megpihenni
csak magunkkal összebújva -
múlékony álmaink ölén merünk.
Felhígulnak napjaink
világos holnapunk nélkül
keserű a szánk, hiszen
billeg a jövő nemzedék
az Emberiség hátán!

szakadékok mélyén sem
tiszta már a víz, a hegyek irányából
panaszlavina
a tengerrengés és hurrikánok
halottakkal terítik be a partokat
Felerősödő kétkedés, a kezek
imára kulcsolódnak
hatmilliárdnál is több ember
kérdezi:
- Mit tehet az Emberiség,
ha ég a földdel összeér?

__________________________

2009. augusztus 31.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-03-21 20:24:46
Utolsó módosítás ideje: 2012-03-21 20:24:46