A mosókonyha végtelen kötelébe
gabalyodnak száradni kész lepedőim
a huzat így ölt emberi formát
nedves hidegét a bőrömre borítja
ettől borzong meg a résre tapadt
szemét pára ereszti be osonna
el várja a mama kente uzsonna
én csak oda lettem képzelve!
Semmi közöm ő hozzá, vagy
egy vagyok vele úgy igazán.