Néha sietni kell

Ismerem őket. Ott vannak
a napernyők, az ereszek alatt.
Hűségesen nevelnek fel macskát,
kutyát, pedig az istállóban

még nem is jártak. Nem látták
letakart, alvó lovainkat.
Zsebükben kulcscsomó,
avar, homokbánya,

mégis félnek tőlünk. Úgy
gondolnak ránk, ahogyan
mi a hamutálakra. A hűtőben
alszanak, és a mosogatóban

ébrednek. Nincsenek álmaik.
Csak a szappanbuborékok.
Ismerem őket. Tudom, a tükör
előtt sokáig állnak meztelen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Liget, 2004/9