légszomj
ha vakáció idején elcsendesedik
a lakótelep izzanak a fehér falak
furcsa némaság kockaházak gyomrában
emésztődik a szétzilált gyerekhad
kérődzve ábrándoznak a terek enyhülést
ígér ha mégis lendül az árva hinta
hamburgeres tasak sóhaja böffen
a zöldet rég felejtett torzs felett
a szemben lévő házban vágytól
tárulkoznának az ablakszemek
de nem lehet messze az est addig
még reszkető táncot jár a fény
virágvályúkban porrá válik a remény
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.