Távoli rokon
Megint az Özönvíz kopog szobámban
a volt cella-menny szabályos álmokat
vetít le rám itt ezer év homály van
száll a fényezüst zöld-ember látogat
Lehetett egykor ismeretlen ősöm
talányos egek másvilági őre
óceán-mély halakként kergetőzöm
hullámokon fut rejtezem előle
Föltalálom magam leszek részeges
kopoltyú-velőm tele tiszta szesszel
(birodalmaidba vissza ne vezess:
atlantiszom tiéd s láncod a való)
csak rokon vagy távolból felejts el
cudar hírnök esőben nyargaló
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.