Hajnali imádat
csapzott szememben ott dereng az arcod
fülemben recsegve szólasz egyszer még
akárha beleszültél volna e világba
s magányom esztelensége húzna mindig feléd
ismét látom ahogyan templomi orgona hangjain szállsz
s szüntelen érzem dobbanni lépteid zaját
s megfoghatatlan a lüktetés mellyel a világot élteted
hogy szemeid fénye csillagok leeste
hajad hulláma ingadozó hegycsúcs
szíved dobbanása bús harang zúgása
bőröd sima fénye halott sápadtsága
könnyeid omlása gyilkos áradás
tüdőd remegése orkán tombolása
hangod selymessége isteni üvöltés
s ím újra látlak arcod tükörbe vésve
ahogyan magába ránt a végtelen
hogy tökéletesedjék
magam sem tudom e finom remegés
hajnali álom-e vagy elmúlás
a csend egy fokkal van csak közelebb
s ráncaimat minden hajnalban lemosom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.