|
Gerle Kiss Éva |
| Más erő |
|
Talán ha nem kellene
megküzdenem a külvilággal,
embertelen erőkkel, hamis váddal,
mellettem lennél.
Fognád kezem, lépteim őriznéd
vagy csak lennél,
egyszerű önmagad.
Sokat tennél értem. Magadért.
Mert te is akarod a közös
kínt, vagy megváltást, még nem tudjuk,
melyik dimenzió hat majd ránk,
„Tesszük, amit nem tudunk meg nem tenni”
hallottam valahol. Rácsodálkozni már
nem volt idő,
feléd szállt a gondolat.
Szobor vagy. Acélból, vasból gyúrt.
Akaratom hozzád kevés.
Más erő húz feléd, más hatalom.
Vonzásod földi léthez termett
gravitáció. Kikerülhetetlen.
Nem adom meg magam
azért sem,
a lelkem enyém, a testem
mögé rejtem. Ne látsszon.
Tiéd volt mindkettő.
Szélmalomharcom ellened nő,
őrzöm magam tőled,
akár az enyészettől.
A bomlás így is utolér.
Akkor meg miért ne adjam
kölcsönbe a létem?
Feleslegesen féltem
hitehagyott méltóságomat.
Veled élem perceim,
nélküled is, nem kellesz hozzá.
Vagy ha mégis, el kell ismernem
valamit nem rombol az idő.
Van, Volt, Lesz, tartja a mondás,
közhely talán,
de egyre igazabbnak tűnik,
ahogy minden múlik,
csak te nem,
létezésed táguló világegyetem,
szúró mellkasi fájdalom.
|
|
|
Publikálva: Holdkatlan, 2018.02.
Kötetben: Szó-kincs 2013 -antológia
|
|
