DOKK

	Gyurcsi - Zalán György
	András bácsi
	Az utolsó magyar hadifogoly távol messzi hazájától hívságtól világ zajától mankóját ölébe fogja egyik nap a más után ameddig tudta ép eszét gyakrabban nézett szerteszét ő az elmeotthon foglya ötven éve már talán hogy hívják? nem is érdekes egyik nap a más után ötven éve már talán egyszer szép ruhás emberek lármás nagy hada lepte meg elméje sötét néma kút kik kérdezik mit és minek egy percre el nem engedik estig kérdik majd reggelig felkavarják a vakuk már a kérdést sem érti meg hogy hívják? ez már érdekes elméje sötét néma kút felkavarják a vakuk mondták hogy András az ő neve mondták hogy szörnyű az élete mindenki várja már haza minden másképp lesz ezután indulni kell határon át várják a testvérek komák hívja őt a Magyar Haza – Mi az? kérdezte riadt-sután indulhat már az egész sereg mindenki várja már haza hívja őt a Magyar Haza csókolják ölelik sokan könnyes mosollyal boldogan soha nem látott valakik emlékszel – ez majd minden szavuk az én rokonom – bátyám – öcsém erre jobban emlékszem én felhallatszik az ablakig már mindenre vannak tanúk hozzám gyere – követelik soha nem látott valakik felhallatszik az ablakig egyszer a szép ruhás emberek hada egyszerre unta meg maradt a szegény új család kérdések – másra válaszok már nem idegenben szenvedő a kárpótlást rég lekéste ő nem forognak a kamerák nincsen már erre semmi ok kész van a riportfilm, regény maradt a szegény új család nem forognak a kamerák Csenget a postás – csomag, levél nagy csomag biztosan sokat ér egy műláb szép tiszta csillogó azt írják viseld boldogan mankót örömmel elveti ha már lábát viselheti – a másik lábra volna jó – mit tegyen hát és hogyan szép ajándék amit kapott egy műláb szép tiszta csillogó a másik lábra volna jó András a tuskóig biceg a nagy fejszét ragadja meg – ne menjen kárba a faláb – meglendíti lecsap vele és ha majd beheged új sebe csodálkozhat minisztere az ország a haza a család egyenesbe jött élete ezt összehozta a nagy csapat – ne menjen kárba a faláb – az ország a haza a család András egy padon a ház előtt lesi az éppen érkezőt mankóját ölébe fogja egyik nap a más után a postást várja már nagyon az obsitos hadnagyon baj ha csak egy lábra futja a miniszter is tudja tán vár remél és bizakodik mankóját ölébe fogja baj ha csak egy lábra futja