DOKK

	Péter Béla
	Tüzérrózsi, Mozi!
	…az ész a fontos nem a haj- at, na meg a zsötemet nyomta a stúdiós gyerek óránkét háromszor – négyszer minden délután, egészen estig. Már öt hónapja javulunk a javító nevelő ezred állományában, de még nem sikerült szabira menni. Gyuricska őrnagy nem látta időszerűnek az óhajtásunkat. A kihallgatásokon határozott és rövid nem volt a válasz. Birizdó Ernő, egy debreceni autószerelő segéd, gyűrűs vőlegény. A menyasszonyát is ismertük arról a fakócska fényképről, amit oly hévvel csókolgatott minden maszturbálás előtt. Egyébként laktanya szerte ismert volt hihetetlen büdös surranójáról, s hát el volt ő víz nélkül. Nem szerette sem külsőleg, sem belsőleg. Birizdó sem volt még otthon, már be sem áll a kihallgatásra. Ellenben, gondolt egyet -talán bosszúból - nullással lenyomatta a sérót. Haza úgy sem engedik, meg különben is az ész a fontos. Erre aztán kitört a kopaszodási hullám. Vagy húszan virítottunk már tar fejjel. Gyuricska persze ferde szemmel nézte a jelenséget, s üteggyűlést tartott az alakulótéren. Napirendi pontok : harminc perc vigyázzmenet (teljes felszerelésben), tíz perc vigyázzállás, húsz atomvillanás ballról, majd jobbról, tíz perc további menetgyakorlat, végül igazodás takarás és rövid beszéd. Lényege: holdvilágfejűek jelentkeznek a reggeli kihallgatáson. Tökig lelondzsolva estünk be a körletbe. Sejtelmünk sem volt, mit forral ez az emberközpontú, valamint szocialista humanista ütegpéká. Buszos, aki mindent előbb és jobban tudott, (ő hozta-vitte a tiszteket meg a híreket...) közölte, hogy semmi pánik, holnap véradás, azaz „tettő” nap kötelezően kiadandó szabadság ! Holnapután, pedig hajnali kettőkor riadó lesz. A hülyék jobb, ha teljes felszerelésben alszanak, mert ha nem csináljuk meg időre, két nap múlva ismétlés lesz, közkívánatra. – ITT VAN RÓZSI ! - kiáltott fel valaki az ablaknál. Nyílnak az ablakok. MOZI ! RÓZSI ! Üvölti egy másik torkaszakadtából. Mindenki próbál minél jobb pozícióba kerülni az ablakoknál tolakodó katonák között. A szemben lévő épület ablakából is lógnak a bakák. Repülnek a kerítésen túlra a konzervek, a vekni darabok. Van, aki szalonnát dob át a Tüzérrózsinak. Hangos kiáltások buzdítják a negyven év körüli bőszoknyás cigányasszonyt a mozira. Rózsi látja, hogy van elég átdobott kaja, miegymás, hát szép lassan lehajol, hátraveti a szoknyáit és megrázza a meztelen seggét. Elölről is Rózsi ! Szólt az újabb kívánság. Rózsi visszafordult a kaszárnya felé és nyakába kapta makulátlannak nem mondható szoknyáit, és hát megszellőztette fekete bundás munéróját. A tömeg felzúdul ! Rózsi aztán komótosan földre telepszik, szoknya a nyakba, lábai szétvetve. Nagytotál ! Mozi ! Mámoros felhördülés, mint amikor gólt lő a Fradi. Szemben valaki már az ablakban veri a farkát. Újabb konzervek repülnek a szabad világ irányába. Holnap hozd a lányod is ! Döng egy brutál basszus. Rózsi újra talpon, s szorgalmasan szedegeti vászonbatyujába a jól megérdemelt fizetséget. Széled a nép. A WC-n nincs szabad budi. Kézzel fogható az öröm.