|
Akárha nővel. Széttett lábai
égnek merednek, sőt, szinte mozog.
Szinte nyögését lehet hallani,
és a fényes rúzs, a mosoly ragyog.
Akárha nővel. Akár bármikor,
és nem fáj, nincs ok most nem lehetre:
nem baj, ha mocskos, nem baj, ha frivol,
az sem, ha kezét bilincsbe verte.
Akárha nővel. Simogatni kell,
a combját, vállát, és közben mindent
lehet, hisz értünk létezik reggel,
délben, este. Lehetsz hát kéjenc,
akárha nővel, kis romantikus.
És közben megint csak simogatod:
nem is figyeled elnyom a virtus
az oldalán a forrasztás nyomot.
|
