DOKK

	Weiner Sennyey Tibor
	ottósámli
	A 70 éves Tolnai Ottónak ma felhívtam ottót. felhívtam, s ezt csak az ő stílusában mesélhetem el úristen mennyit tanultam az ő stílusából egyáltalán a stílusról s amikor egyszer együtt olvastunk fel azt mondta charmeom van és én megijedtem mert sosem is volt addig charmeom s most féltem elkaptam valamit valami francia betegséget mert fogalmam sem volt hogy mi az a charme ma felhívtam ottót. felhívtam, s próbáltam elmondani neki mindent s csak közben jöttem rá, hogy megint milyen kevés az a minden a mindenit neki mondhatnám, de nekem oly kicsiben is benne lakik a minden, s valójában ezt is tőle, ottótól tanultam meg, ezt a kicsiben meglátni mindazt amit elvezet tőlem hozzád, tőlem hozzá, tőlünk hozzánk. ma felhívtam ottót. mindig tudtam, hogy nagy telefonköltő ő, mint a lengyel francia mint appolinaire, aki egyszer le merte írni, mert le kell egyszer írnunk hogy a pihimadarak halomba ölve, óriási fájó trauma melytől a szem kicsordul nem baj, mondja appolinaire a szent, nem baj, majd feladjuk telefonüzenetben és most megfeszül a szív, rezeg a láthatatlan hang, ami két készülék között van ma felhívtam ottót. mindegy hogy én mit mondtam, azt mondja egyszer csak, hogy most látom a sámlid, innen látom a sámlid, emlékszel a sámlidra, itt őrzöm a kályha mellett van a sámlid, emlékszel rá kérdi ottós mosolygással a telefonban s én elgondolokodok hirtelen, hogy miféle sámli, nem is ugrik be egyből, csak dereng igen volt valami sámli, minket alighanem örökké összeköt egy sámli, ha ottó mondja ma felhívtam ottót. s mondja, hogy itten van a sámli, és már éppen elkezdtem emlékezni egy sámlira, s elgondoltam a színét, mert egy sámlinak a színe a legfontosabb arra gondoltam, hogy egy sámli, még ha át is festik csak sárga lehet, legfeljebb fehér, talán zöld az a sámli, milyen színe lehet annak a sámlinak, amiről az ottó beszél, ott mondja Palicson, nahát külföldi szám, mi az hogy külföld, mi az hogy sámli, hogy szám? ma felhívtam ottót. és mondta hogy itt van a sámlid, és én elképzeltem őt azon a sámlin hogy ott ül a sámlin, mert ottó olyan örök okker vagy vajszínű talán mélyzöld sámlinülő nézi a tengert mindig nézi a tengert a kéket a zöldet a messze vetülő örök azúrt s érzem a stílust, mert stílusa van, ahogy ül azon a sámlin és ahogy nézi a tengert s ahogy súgja nékem , hogy e képből csak a charmeos sámli a fontos.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (- -)
Kiadó: -