|
Úgy tartják,
a nyugalom zöld
és jól öltözött
vagy legalábbis
varrásmentes
minden álruhája.
A szabadság talán
slamposabb,
önként gombol szét
dekoltázsokat,
s a rend…
Nos, a rend
az gömb, esetleg
félkemény kocka,
rákúszik az összes
mihaszna sarokra,
s másokkal együtt
rólad is dönt,
míg a magány,
mint játszi buborék,
az ártatlan arcokra
olvad. Valaha te is
magadon hordtad
az üvegzöld színű
glóriát, majd valami
változott, s most
másban írod át,
hogy a végtelen
súlytalan-nehéz.
Még tőled koldulnak
hitet az ijedt otthonok,
s néhány csüggedt,
eltaszított kéz.
|
