|
Zsoltár születendő fiú kisunokámért
Akár Advent idején, várakozom Uram. A legszebb várakozás, mit adtál nekem.
Zsoltárok hangja szól lelkemben s akár a decemberi hóesésben,
szívemben szánkózik egy születendő fiú gyermek.
Vigyázz rá Uram, óvd már most minden bajtól
s nekem nézd el titokban törölgetett örömkönnyeim.
Sajog most bennem sok-sok elmulasztott símogatás, ölelés
sok-sok elherdált duhaj éjszaka, nők után koslató egykori énem
most értelmet nyer majd kisunokámban
s akár az őszülő leveleken megcsillanó fényeken
zsoltárok látszanak szemeimen.
Akár Advent idején, várakozom Uram. Adj erőt, hogy megláthassam azt a gyermeket,
aki lassan útban van felém, adj kegyelmedből áradó isteni szikrát,
hogy felgyújtsa bennem a karácsonyi lángot,
hogy feldíszítse napjaim egy még láthatatlan kis kéz,
akár anyám egykor a földes szobánkban a borókaágat.
Adj kitartást Uram, hogy ebben a legszebb várakozásban csillagok hulljanak őszülő fejemre,
s akár tavaszi éjszakákon egy átsuhanó üstökös, úgy égesse belém jóságod a hitet:
érdemes volt megjavulnom, érdemes volt letennem a poharat,
érdemes volt verseket írnom, érdemes volt eddig élnem.
Akár Advent idején, várakozom Uram. Mielőtt megérkezik a piciny gyermek,
adj időt, hogy kitakarítsam bizony sokszor lim-lommá tett eddigi életem
adj derűt, mosolyt, jókedvet, nevetést,
melyek oly sokszor hiányoztak belőlem s akár a fiatalságom templomtornyában himbálódzó
harangkötelek, röpítsenek magasba a várakozás hűs hullámai
s mint pitypangok ernyői, szálljanak rám hátralévő éveim,
mert sokszor elrontottam játékaim, napjaim,
de most megpróbálom reparálni, újjávarázsolni azt a pár hónapot,
ami még hátra van egy ÉRKEZÉSIG s akár Advent idején,
gyertyák gyúlnak bennem szép sorban s lobognak fényesen….
|
