| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Veres Máté |
| (fényt gyújt magának, ha látása kialudt) |
|
(1)
fellobban mértékre és kialszik mértékre
a tűz, amely égeti a levegővel belélegzett
és a belek alagútjain szállított anyagot,
vagy a halott sejteket bomlasztja fel sorra;
de legalább a parázs örökké megmarad,
még ha a Kézműves egy pontba sűrűsödik is.
(2)
amikor még nem készültek fényképek
a világűrből, könnyen el lehetett
képzelni akár azt is, hogy a Föld
egy óriási henger, mely körül egy
hatalmas szekér kereke gördül át
évről évre. mögöttük a kozmosz
fekete lepedője lángol; s ahogy
a kerék már sokadszor járja útját,
elkopik s a küllők helyét különböző
méretű lyukak veszik át. rajtuk
keresztül sejlik fel időre a láng,
mint az égre gombostűzött csillagok.
(3)
sötétedés után hazafelé a hátsó
ülésen, alig tenyérnyi fénynél,
vagy lámpaoltás után a takaró
alatt, félve, hogy a lapokat
összemaszatolja a nyári verejték -
finom gyolcsokba burkolva, azzal
a felismeréssel, mint mikor
négyéves ujjaidon nem hagyott
nyomot a gyertya lángja, amibe
belekaptál, úgy olvasod a szavakat,
amelyek kimondják azt, aminek
nem szükségszerű a valódi létezése.
mégis tudod, hogy az autó vagy
a lepedő úgy világít az országúton
és az elsötétített szobában, mint
a téli éjszakában világító lámpa
a vásznakon is általnyúló fénye.
|
|
|
Publikálva: Kortárs, 2004/5
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Lakatos Zsolt
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
