DOKK

	Szőke Imre
	a repülős játék balladája
	bevallom hogy a repülős játékot én találtam ki míg a feldöntőset például a fiam akinek öt éves korában még mindig a testem volt a kedvenc csúszdája mászókája hintája futópadja és daruja aki nem egyszerűen csak játszotta ezeket a játékokat de a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel szertartást csinált belőlük és nevet adott nekik a végtelen számú ismétlés során nem csak ugyanúgy de mondjuk a franciaágynak ugyanazon a meghatározott pontján (múltkor nem itt volt a fejed és a lábadat sem így hajlítottad) helyezkedtünk el szóval a fiam bizonyos értelemben csan vagy zen növendékké próbált nevelni engem és ahogy a japánoknak teaszertartásuk úgy nekünk almaevő szent ceremóniánk lett a nyakamba ül mindig egyet harapunk ő én ő én ő szóval a repülős játék ötletével én hozakodtam elő kezdetben csak egy-két párnát húztam lábaim közé a fiam meg bevackolódott mi lesz mi lesz az öreg egymotoros géppel nekiiramodtunk a mezőn valahol a tenger és a kék hegyek között amikor felbőgött a motor és repülőnk kíváncsi orra a felhőkre szegeződött a fiam már izgult és nevetett egyre több párnát hozott pokrócot takarót micimackót és malackát is öveket bekapcsolni indulunk hahó a felhőkön át részeg bukófordulókkal és megdöntik a gépet a vad széllökések balra jobbra úúúú most megint jobbra apa és a fiam életében először elcsodálkozott saját heves érzelmein amikor a szél az anyja térdéhez döntött minket össze-vissza puszilta azt a a farmerbe bújtatott térdet én úgy élvezem ezt a játékot anya kiáltott álmélkodón és alkonyodott már és a sötétben akart tovább repülni hogy lássuk berlin london chicago fényeit a csillagos eget kapcsoljuk be a robotpilótát és dőljünk hátra én meg egyszercsak azt mondtam hogy leállt a motor gondoltam legyen egy kicsit izgalmasabb a játék hisz van olyan hogy a motor leáll és csendben siklik a repülő azután fél perc múlva ráadjuk a gyújtást a propeller újra forogni kezd de erre már nem jutott idő a fiam mint egy kis pocok villámgyorsan ugrott ki az ölemből és a hátam mögött összegömbölyödve kezét a fülére tapasztva kiáltotta hogy soha többé nem akarom játszani ezt a játékot utállak apa utállak (még egy dolog amit először mondott ki életében) és sírt és ellökte a kezem és nem engedte hogy föléhajoljak mert ő már tudta igen addigra tudta sajnos hogy az apjának nincs elég esze hogy az apja nem is értette miről szól ez a játék hogy nem a vakmerő repülésről hanem a pilótakabin melegéről a folyamatos átöleltségről az életben csak elvétve tapasztalható biztonságérzetről szól t volna és hiába szereztem új repülőt aminek soha nem áll le a motorja és vettem rá másnap hogy szálljunk fel tegyünk még egy kört skandinávia fölött uncsi vagy apa unalmas ez a játék koptatott le néhány perc után bocs de inkább mesét akarok nézni és az a tökéletes vadonatúj gép egy elhagyott hangárban áll azóta is