Csurgay KristófCsurgay Kristóf költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
94. 93.
| 2024.05.22 11:23 | Fűri Mária - szerki -- meo | Lélekborogatás
|
| Válasz erre | Kedves Kristóf!
Nekem hiteles és átélhető a versben leírt, hosszú, lelki gyógyulási folyamat. A természeti képek újszerűek, de nem kényszeredettek. Részemről marad. | 92. 91.
| 2024.05.04 20:06 | csurgaykristof@gmail.com -- re: meo | Határ-idő
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Még talán nem tökéletes, de talán jobban tudja mit akar.
Voltam már kerékcsikorgás
Voltam szélvédőn hempergődző kósza gondolat
Voltam el nem ütött idő
Műsorszünetben marionettbábként
gubbasztva a zuhany alatt.
Finom szálak kötöttek az éghez
S párabörtönöm falán
Bolyongó rések szántották bőrömre a külvilágot.
Finom szálak sulytottak a földre,
S hegborította testem mélyéről a lélek levegőért kiáltott
A hegek betűkké állnak össze
Tűzben kiolvasható
Sercegő pattogó lágomtól nem fűtötten
Csupán kusza sors-sorok homályos szavak,
Magamba zárt létezésem korhadásba folyt
Felállni
Kitörni
Talán zsinóron rángatva, de másokért elégni
Hátra ennyi maradt
Üdv.: Kristóf | | A fenti posztra érkezett válaszok: Köves István - szerki | 90. 89. 88. 87. 86. 85.
| 2024.04.29 20:50 | csurgaykristof@gmail.com -- re: meo | Határ-idő
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Köszönöm szépen a meo-t! :))
Igen, jól érzi, hogy van benne egy minőségi ugrás, két külön időpontban íródott a két fél, két külön lelkiállapotban. Lehet egyszer sikerül a második felét felemelni...
Üdv.: K | 84. 83.
| 2024.04.29 20:45 | csurgaykristof@gmail.com -- re: meo | Önző vagyok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Nincs mit! Igen, ebben igaza van, dolgozom is rajta!
Ha venne kedve, ideje, szívesen beszélgetnék erről.
Lelkiállapotom most:
A lombok rései közül
Rám kacsing egy repülő
Elhalad
Kinn a réten emberek
Előbújni nem merek
Egy kis szobának zugába
Húzódok
Velem szemben
Ősz öreg
Szemüveges doktorom
Vele együtt hámozom
Ruháimra rátapadt
Éjjbe húzó hangokat
Töviseim tálcán gyűlnek
Helyükről a pirkadat
Buggyan elő
Harmatával arcomat mosom
Hullanak a levelek
Hó bórítja vánkosom
Csupasz fáktól az eget
Talán újra láthatom
Talán én is kifekszem a mezőre
Jövőre
Talán
Körülöttem ébred a tavasz.
Nem tisztáztam még...
Köszönöm, hogy meghallgatott! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 82.
| 2024.04.26 14:55 | Bak Rita - szerki -- re: meo | Önző vagyok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Kristóf!
Köszönöm a magyarázatot.
Azért nem kéne feladni. Bár ez egy hosszabb beszélgetés, levelezés témája lenne, nem lehet ezt néhány szóban nyilvánosan megtárgyalni.
Röviden: Az, hogy valaki visszautasít minket, róla szól, nem rólunk, persze így, egy-két mondattal nem lehet elintézni. Értem. | | A fenti posztra érkezett válaszok: csurgaykristof@gmail.com | 81.
| 2024.04.26 14:17 | Csurgay Kristóf -- re: meo | Önző vagyok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Köszönöm a meo-t! Röviden összefoglalva egy kenyérpirító mellett állva fogalmazódott meg a vers, a benyomásom magamról. Ez a kép. Ennél mélyebbre nem ástam magam akkor sajnos az önismeretbe. Csak leírtam amit éreztem.
Most elég sok időt töltök az önmegismeréssel. A napokban jutottam el oda, hogy én magam is ki tudjam mondani a vers értelmét.
Volt egy lány régebben, egy cserkész, akivel egész jóban voltunk, én ezt érzékeltem, hittem. Nagyban készült a csapat a táborra, és az egyik ilyen alkalommal hozzám jutott az a kijelentése, hogy inkább ő felakasztja magát, mintsem velem a tábor kerettörténetében együtt szerepeljen, Mátyásként, és Beatrixként. Becsapva és átverve, megalázva éreztem magamat. Ez azért egy elég negatív kijelentés. Nekem ott szó szerint megszakadt a szívem, mintha egy buzogánnyal trancsíroznák, elkezdtem fulladni, és szédülni. Halálfélelmem volt. Utána ez a fizikai megtapasztalás mindig előjött amikor lányokkal ismerkedtem. Emiatt kb reflexesen csináltam hülyeségeket, olyan dolgokat, amiket normális ember nem, amik nem tesznek jót egy kapcsolatnak. Egyrészt menekülni akartam a fájdalom elől, akár úgy, hogy vége legyen, akár úgy hogy kiderül, a hülyeségem ellenére is képes elfogadni. Másrészt a kialakult hibás önértékelésem miatt féltem attól, hogy a jelenlétem nem tudja boldoggá tenni a lányt, ezt pedig végképp nem akartam, így akármennyire is fájt, belül azt kívántam, hogy saját érdekében vessen véget neki. Az a legroszabb számomra, amikor azt érzékelem, hogy aki akkor épp a világon a legfontosabb nekem, nem érzi jól magát.
Kb ez a háttértörténet a vershez.
Üdv.:
Kristóf | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 80. 79. 78.
| 2023.12.29 17:06 | Bak Rita - szerki -- meo | Határ-idő
|
| Válasz erre | Kedves Kristóf!
Érzékelem a lehetséges értelmezést a címben, vannak megjegyzéseim hozzá.
Az első két sor nagy v-vel kezdődik, ezek után a harmadik sor kis v- vel kezdve számára kissé zavaró, furcsa.
Marionettbáb, egybeírnám.
sújtottak sima j-vel.
már nincs pára az ablakon, vagy nem borítja pára az ablakot, bár az utóbbi kissé körülményes egy versben.
Először javítanám a helyesírási hibákat.
Köszönöm.
Üdv,Rita | 77. 76. 75. 74. 73. 72. 71. 70. 0 25 50 75 |
|
