Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 14 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1030. 1029.
| 2025.10.26 13:39 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Igaz mesét
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, érzékeny, őszinte vallomás.
Az eredetibb kivitelezést hiányoltam a versből, pl ezeknél a részeknél:
"oly sötét a föld, az ég" - az "oly"-t manapság már nem igazán használják, illetve érdekelne, még milyen lehetne ez a föld és ég.
"a szemtől a lélekig / olyan rövid az út", "kép s a képzelet / egyszer majd összefut" - picit direkt párosítások. Elgondolkodnék izgalmasabb, merészebb megoldásokon.
A "derű" és a "bánat" szót is megfontolnám. Bár van egy kis népdalos beütése az első mondatnak, nem vagyok biztos abban, hogy a vers javára válik ebben a formában.
A zárás ötletes, az igaz mesék hiányát bizony magam is érzem, azonosulni tudtam a mondanivalóval. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1028. 1027.
| 2025.10.26 09:53 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Igaz mesét
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
A maga módján szép és korrekt vers. Tetszik, ahogy a színekkel bánik, ahogy a látást használja érzékeltetésül. Mégis, valamitől nem érzem elégnek a szöveget. Értem a mondanivalóját, ám az igaz mesék várását már szerintem elég sokan megírták, ennél eredetibbet várnék.
A zárás erős, ahogy az utolsó előtti sor soráthajlása is.
"s"-vel mostanában nem dolgozunk, a mai nyelvben nem használatos (esetleg Erdélyben).
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1026. 1025. 1024. 1023.
| 2025.10.15 11:04 | B. Dezső - szerki -- meo | Őszbe forduló
|
| Válasz erre | Mintha sok ilyen verset olvasna az ember, ami nem baj, mert szépen megírt, gondosan rímelt sorok... Az andalgó elégségből felriaszt és fura nyugtalanságot kelt a "szászerka haj" vagy a "halni-kénytelen alkony." | 1022.
| 2025.10.14 20:12 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Őszbe forduló
|
| Válasz erre | Az első két sor egyenként elég ígéretes lenne, de azt hiszem, inkább gyengítik egymást azzal, hogy egyaránt lóhoz hasonlítják a természeti jelenségeket. A további megoldások kicsit túl idilliek, ellensúly nélkül nehezen átélhetőek, nehezen szembesíthetőek a hétköznapi élményvilággal. Persze a szépség egyik lényege az lenne, hogy felemeljen, elemeljen a közönséges és reménytelen dolgoktól, de ez az egész sokkal jobban működik, ha a művész hidat képez a magasztos és közönséges között. Minden korszak és irányzat újításai azon alapultak, hogy beemelték a világ egy-egy durva, lenézett, megszelidítetlen illetve megszépítetlen részletét és összeegyeztették a szépségnek és a magasztosságnak addig ismert hangnemével. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1021. 1020.
| 2025.10.14 17:55 | Siska Péter - szerki -- meo | Őszbe forduló
|
| Válasz erre | Az ősz a magyar líra egyik legnagyobb hagyományú (és ezért az egyik legfáradtabb) toposza. Ha ezt választjuk témául, akkor valamivel ellensúlyozni kell a toposz súlyát, ebben a szövegben viszont a természeti képek inkább csak díszletei maradnak egy elavult poétikai sémának. Nem magával a "hagyományos" képiséggel van gond, archaikus képekből is lehet elementáris erejű verset írni (sőt!), hanem inkább azzal, hogy a sablonszerűségük miatt nem hordoznak energiát. A sörény-nyerít-vágtat pl. poétikai reflex, mára már retorikává üresedett, a megtépett levélben is csak a konvenciót érzi az olvasó. Ezek mind a magyar költészet "kezdőkészletéből" jönnek. El kellene engedni a "költőies" beszédet, a tipikusan "szép" sorokat, és onnan kezdeni a verset. | 1019.
| 2025.10.10 23:16 | Szilasi Katalin -- re: meo | Őszbe forduló
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett! Köszönöm a véleményét, próbálkozom átalakítani.
Őszbe forduló
A szél fák sörényét kopasztja,
csomókban hullnak a levelek.
Göcsörtös, száraz ág recseg,
huppan a rézbarna avarra.
A motoszka-csönd pókhálót fon
gubancos, szászerka hajamba.
Langy eső szemelget - iromba,
vén kotlós kotyog az udvaron-.
Pisla a nap fénye, maradék
szeplőket keresgél arcomon.
Lehet, hogy mindezt csak álmodom.
Csillag-hiányos még fenn az ég
e halni-kényszerű alkonyon.
| 1018. 1017.
| 2025.10.09 22:33 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A társtalan /jav./
|
| Válasz erre | Az álmok "arcpirító" jellege nem akkora felfedezés, hogy egy ilyen tömörséget érzékeltető versnek a lezárása legyen. Egyébként a tárgyak megszemélyesítő leírása jól működik, a "lábujjhegyen álló bútorok" különösen, ahogyan Péter is írta. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1016. 1015. 1014.
| 2025.10.08 20:46 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Őszbe forduló
|
| Válasz erre | Kedves Katalin, izgalmas vers. Játékos, olyan szavakkal, szókapcsolatokkal operál, melyek igazán újdonságot jelentettek, pl: motoszka-csönd, szászerka haj, pisla fény. Néhány dolgot javasolnék átgondolni:
"nyerítve vágtat át" - túlságosan egyértelmű, túlhasznált.
"ezernyi megtépett levél" - elnagyolt.
Cserélném a szél-levél, udvaron-arcomon rímeket is, mert nem túl erősek. Esetleg ha van kedve, a szótagszámokkal is érdemes lehet elkísérletezni, egységesíteni őket. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1013.
| 2025.09.29 19:12 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Amikor álmodom
|
Válasz erre
Előzmény | A versírás folyamatáról jó lenne beszélgetni. Amire egy szerki azt mondja, hogy ez vagy az nem tetszik, egyből javítani kezditek a szövegeket, anélkül, hogy megvárnátok vele a többi szerki véleményét. Pedig nyilván kész verset, benned készen megképződött verset töltesz fel, ha van is némi bizonytalanság. (szerintem a profibb kézzel rendelkezőknél is van..) De miért kell egy versbe minden vélemény után belejavítani? Te tudod a legjobban miről akartál írni, nem? Vagy ha nem tudod, te legalább sejted, ott belül, vagy kívül, de sejted.. | 1012.
| 2025.09.29 19:06 | szilasikati949@gmail.com -- re: meo | Amikor álmodom
|
Válasz erre
Előzmény |
Kedves Gábor, köszönöm a meót. Sajnos az álomképek nekem nagyon élesen megmaradnak, zavaró is néha, a kisgyerek pedig valóság, hisz én voltam.
Dehát tudom jól a szabályt, "az igazat mondd, ne csak a valódit". Ez A nem várt versemnél úgy látszik sikerült, mert egy szó sem valóság belőle, de igaz lehetne, te is pozitívan nyilatkoztál róla. Ezt az Amikor álmodomot ki kell dobni.
Valószínű, hogy a legutóbbi jav. változat is erre a sorsra jut. Azért vacakoltam ennyit vele, mert a szerkik sokszor teljesen ellentétes véleménnyel voltak róla. Ami az egyiknek nagyon tetszett, a másik épp azt javíttatta ki velem. Végül is, nem egy maradandó vers, igazad van.
Ajtók /Amikor álmodom /Jav., jav./
Kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok hunyorognak
az éles fényben.
Az egyik sarokban kisgyerek,
büntetésből. Háttal áll.
Már nem sír,
krikszkrakszokat rajzol
a fonnyadt minták közé.
Nem kér bocsánatot,
és ő sem bocsát meg senkinek.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 1011.
| 2025.09.29 17:44 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Amikor álmodom
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Megdöbbent,hogy még mindig ezzel a versszöveggel foglalatoskodunk itt a Dokkon. Ha el nem is kellene teljes egészében engedni (mert lehet az alapötlet jó..) de már rég a fiókban vagy az agy valamelyik fiókjában kellene legyen a helye. Nem írtál jó verset ugyanis. A téma amúgy is érzékeny, az álomvilág ezernyi galaxist ölel át.. Főleg a költészetben, ahol jó nyelvi közegben bármi megtörténhet, még annak az ellenkezője is..
"Amikor álmodom,
kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok, s az éles fényben
lehunyják szirom-szemüket."
Álom-ajtó-szobák-fehér függönyök.. Mintha ismerős lenne ez nekem valahonnan. Ez a reinkarnációs "visszaemlékezés" egyik toposza. Az álmaink általában ennél kuszábbak, nem túl élesek, nem túl jól kivehetők amúgy.
Betűz a nap, a tapétán virágok (fontos megemlíteni) egy fiúgyerek törött(!) sakkfigurával karcol "képeket" a tapétán levő virágok közé.. Itt nevetnem kellett.
En értem miről akar szólni, bűn és bocsánat, szégyen és vezeklés.. satöbbi.. De ez a szöveg borzasztóan erőltetett. Egy versötlet, amiből nem sikerült jó verset írni, mert maga az indulat csak ötlet szintjén létezik. És ezt még akarjuk csűrni-csavarni, javítgatni, miközben mindenkinek, aki olvasta éreznie kellene hogy nem őszinte. Ötletszerű. | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 1010. 1009. 1008.
| 2025.09.25 17:45 | szilasikati949@gmail.com -- re: Válasz
|
Válasz erre
Előzmény | Rita, így milyen, ha a két változatot összehozom?
Kinyílik végtelen sok ajtó.
Szobák sora, s az ablakon
fehér függönyök lobognak.
A nap betűz. A tapétán
virágok hunyorognak
az éles fényben.
Az egyik sarokban kisgyerek,
büntetésből. Háttal áll.
Már nem sír,
krikszkrakszokat rajzol
a fonnyadt minták közé.
Nem kér bocsánatot,
és ő sem bocsát meg senkinek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1007. 1006.
| 2025.09.25 17:22 | Bak Rita - szerki -- Váasz
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Igen, a javított változatot már olvastam korábban és jó értékelést adtam rá.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem a két vers összefüggésére.
Rita | | A fenti posztra érkezett válaszok: szilasikati949@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 |
|
