Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
692.
| 2025.11.21 11:44 | Kulin Borbála - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Kedves József,
határozottan tetszik a vers, különösen, mert egy romantikus képben (elhanyagolt tanya), nem a természeti romantikát ragadja meg, hanem a természetben dúló állandó háborúskodást mutatja meg (a szépen csiripelő madarakban a legtöbb ember idillt lát, a biológusok tudják, hogy sokszor épp veszekednek). Szeretem, ha egy természeti kép nem idilli. Ráadásul azt is felveti, hogy akkor most kinek"drukkoljon" az ember? A vad természetnek vagy a szelíd barackfának? két apróság: az első sorból kivenném a "már"-t, a az "a sünök"-nél elhagynám a névelőt. | 691. 690. 689.
| 2025.11.20 11:53 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Kedves József!
Olvasva a vershez érkezett észrevételeket, elfogadom a verset marasztaló szerkesztők döntését. Elhamarkodtam a szavazást. Valóban, ön drámai eszközként használja ebben a versben a felsorolásokat, szinte a menetelés monotonítását megidézve. Most is úgy vélem, hogy ezek a részek nem igazán líraiak, ugyanakkor a szöveg egészét drámaian nyomasztóvá teszik. A szavazatomat tehát maradra változtatom, az első maómban megfogalmazottak részleges megtartása mellet.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bártfai Attila Márk - szerki | 688.
| 2025.11.20 10:29 | Fűri Mária - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Értem, hogy a cím mit akar mondani, és bár a maga módján igaz, amennyiben a 'civilizált' és 'civilizálatlan' növények között folyik (gyorsított felvételeken látni is, a növények között mi zajlik), nem szerencsés. Az én szótáramban háborúzni csak az ember tud, az állatokra és növényekre csak a harcot használnám, de itt azt se.
Nem érzem a párhuzamot sem a világban zajló háborúk és a vers között. Hogy én milyen címet adnék, egyelőre nem tudom.
A vers viszont tetszik. Az egyetemes küzdelem inkább filozófia és költészet itt, törvény, amit a szöveg ereje -- felépítettsége, nyelvezete, a jól megválogatott szavak, átélhetővé tesz. | 687.
| 2025.11.20 08:49 | Karaffa Gyula - szerki -- re: meo | háború
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István, az is pompás, ha mi, szerkik vitázunk egy versről, így van rendjén.
Felvetésedre válaszolva: én a harctéren lévőkre gondolok, amikor azt mondom merészen, hogy a háborúban az ember nem ember. Hála az Úrnak, soha sem voltam háborúban, de az épp most zajló háborúra is érvényes (mint mindre), hogy vagy ölsz, vagy megölnek. És ez soha sem lehet emberi. Több, személyes ismerősöm megjárta a világháborút, egyben közösek voltak, az ölésről soha sem beszéltek. Mint ahogy az akkor 18-20 éves apám sem, és ahogy az akkor ugyancsak 18-20 éves anyám sem (pl. hogy mik érték a nőket egy ilyen helyzetben), nem úgy, mint Polcz Alaine.
További tisztelettel, a versre adott meómat fenntartva, üdv, karaffagyé | 686.
| 2025.11.19 21:26 | Miklóssi Szabó István - szerki -- re: meo | háború
|
Válasz erre
Előzmény | Elég merész kijelentés az, hogy az ember a háborúban nem ember. Hétszer jártam a háborús Ukrajnában, hogy megalapozzam kijelentésemet.
Amit háborús országokban találni, az valami elképesztő és elmondhatatlan. Csak érezni, megérezni lehet. És az a valami lassan megöl. Az átlagos ukrajnai lakos vérnyomása pl. 180.
Szóval emberi, nagyon is emeberi.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Karaffa Gyula - szerki | 685.
| 2025.11.19 21:00 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Eddig senki sem említette meg a címet!!! Pedig ha ez adná az alapot a vers megértéséhez, akkor azt kellene mondanunk, hogy nagyon is betalál ez a vers! Miért is? Az ember csak a falu és a tanya szavakkal van említve benne. Igen, az ember a HÁBORÚBAN nem ember, így említeni sem lehet emberként. A háború borzalmai jelennek meg a már-már idilliként leírt oszlás-romlás-bomlás folyamatának leírásával! Azaz, a természetben az emberen kívül élők és létezők felsorolásával! Ám a tragédia még a természetben is megvan, így idézi meg a borostyán, a szeder és a vadkomló más növényt megfojtó jellemét. A természet visszaveszi a hatalmat, ha az ember annyira hülye, hogy önként átadja azt a saját hatalmából-tulajdonából. Ha az ember nem évezi a természetet, ha egymással nem ért szót, ha háborúzik, akkor megérdemli a sorsát. És így kerülünk több száz évre a kultúrától, az értelmes élettől, a LÉNYEGESTŐL!
Én is marasztalom. Sőt, Tamási egyik legsikerültebb versének tartom, pedig látszólag nincs benne semmi truváj. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Miklóssi Szabó István - szerki | 684.
| 2025.11.19 19:02 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Lajos
|
| Válasz erre | Kedves József!
Megint örömmel olvastam. Megint marasztalom. Istvánnal is egyetértek, lehet a dinamizálás irányába is vinni a továbbiakat. Tíz éve hunyt el az egyik legkülönösebb ügyfelem, így talán említhetem a nevét. Az ön mostani szövegei miatt előkerestem azt a verskezdeményt amit annak idején az ügyfél ihletett.
Várudvaryné Switalska Elsbieta
mackós szemétbálák között ücsörög,
ringatva ölén ótvar kis mobilját,
várja, hogy az Úr talán csak rácsörög.
Üdv.
Márk | 683.
| 2025.11.19 18:08 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Lajos
|
| Válasz erre | Kedves József,
ez nagyon jó. Éppen csak arra vigyázzon, az ilyen jellegű szövegek ne menjenek egymás kárára, hiszen ez már a harmadik. Játszon egy kicsit a narrációval, nyelvvel, akár csattanóval is, tehát variáljon egy keveset, s máris meg van oldva az említett probléma.
Tehát marad.
Barátsággal,
MSzI | 682.
| 2025.11.19 10:58 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Kedves József!
Szép impresszionista képet festett szavakkal. Értékelem ezt a fajta megközelítést és közel áll hozzám a belső világa.
Egyetértek a kollegákkal az "olyan, mint"-kérdésében, viszont a sok felsorolással nincs bajom, ez egy kifejezőeszköz, magam is szoktam alkalmazni. Sőt, tovább folytatnám a felsorolást, komplexebb képet alkotva az elhagyatott kertről, mint allegóriáról. Egy egész szomorú mesét lehetne ebből írni.
Nálam marad, de úgyis leszavaznak.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 681.
| 2025.11.19 10:43 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Pistike
|
| Válasz erre | Kedves József!
Ezt a szöveget olvasva látom magam előtt az elbeszélőt, egy "Fedél nélkül"-t tartva a kezében, megtört szemmel, kérges kézzel. Nagyon hiteles, minden kéretlenséget nélkülöző, erős írás.
Természetesen a maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 680.
| 2025.11.19 08:54 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Kedves József, azonosulni tudtam a megidézett hangulattal, viszont relevánsnak érzem Márk észrevételeit. A felsorolások túlsúlya elnyomja a vers valódi mélységét, nem engedi kellőképpen kibontakozni.
a fészer olyan az alkonyban / mint egy elvadult liget - javaslat: a fészer elvadult liget az alkonyban.
Nagyban dolgozik fogyatkozást, küzdelmet idéző igékkel (mállik, reped, fojt, áttör stb), viszont a felhalmozás gyakorta inflálhatja a szavak súlyát, ilyen szempontból is felülvizsgálnám - csak az igazán lényegeseket hagynám meg. Ez vonatkozik a többi felsorolásra is.
"nyitják az utat a magoknak" - ez igazán remek.
Bőven van lehetőség a versben. | 679.
| 2025.11.18 17:47 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Pistike
|
| Válasz erre | Kedves József!
Köszönöm ezt az írást! Ez egy olyan ügyfél-hang és annak olyan rekonstrukciója ami pontos, igaz, mesteri, kerül minden szépítést, alakoskodást, érzelmi manipulációt. Bravó! Még szép, hogy marasztalom. A másikkal együtt is újra olvasom (összeolvasom) majd, mert biztos vagyok benne hogy egészen új élményt adnak majd úgy. De jó lenne ezeket nyomtatásban látni!
Üdv.
Márk | 678.
| 2025.11.18 17:21 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | háború
|
| Válasz erre | Kedves József!
Szerintem ez leginkább egy hangulatközlő felsorolás. A szavak nem lépnek kölcsönhatásba egymással. Mintha egy étel alapanyagai lennének. A körethez növényi hozzávalók, a lényeghez bomló épületrészek, a diszítéshez állatok. A hozzávalók azonban nincsenek elkészítve és nem kerülnek egy közös kompozícióban tállalásra. Két részlet azonban kiragyog:
"nyitják az utat a magoknak"
"a falu száz méterre van"
Jelen formájában nem tudom marasztalni. Pedig remek alapanyagokat helyezett az asztalra.
Üdv.
Márk | 677.
| 2025.11.18 09:24 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | távoli hegyek
|
| Válasz erre | Kedves József, ezt a verset megint a jól ismert és megszeretett Tamási versnek tartom. Friss, hiszen nyolc napos, ezért azt mondom, csak így tovább. Lesznek még itt sokkal jobbak, nem borongósak, illetve nem csak pesszimisták. Hajrá!!!!! | 676.
| 2025.11.17 10:12 | Kulin Borbála - szerki -- meo | november
|
| Válasz erre | Kedves József,
ez a vers valamivel fókuszáltabb, mint a távoli hegyek című, de ezt is túlságosan széttartónak érzem, helyenként túlírtnak. Szerintem nem szerencsés például a kezdés: "nekem a november elhagyatottságot jelent" - ez olyan állítás, amit talán nem kellene expressis verbis kifejezni, az elhagyatottságot mondja ki a vers teljes egésze inkább, de nem ilyen konkrétan. Persze ez sem szabály, lehet ilyen nyers állításokat tenni versben, de az nagyon magasra emeli a lécet. Tehát először is ritkítanék az első versszakon, valahogy így: nekem a november magánya más / mint a nyári éjeké / amikor az éj szinte csak egy pillanat/ nem pedig éjféltől éjfélig tartó sóhaj - valahogy így. A második versszakban képzavart érzek: egy pocsolyába nézünk, ami tele van levelek és füvek törmelékével - eddig oké, amik nem tűnnek el egy pillanat alatt (értem, hogy nem úgy, mint a nyári éj, de a törmeléktől nem is várná az ember, hogy eltűnjenek hamar), de itt zavarodom össze leginkább: így látom magam egyedül: a tócsa tükrébe nézve? akkor izgalmas kép lenne, hogy a tükörkép egységét ezek a törmelékek darabolják szét. A csillagok és a hold miért tűnnek el? Túl távoli kép. Nem tudom, van-e kedve újragondolni a verset, ha igen, ilyesmi lehetne az irány, a fókusz, egy konkrét kép keresése. | 675.
| 2025.11.17 10:02 | Kulin Borbála - szerki -- meo | távoli hegyek
|
| Válasz erre | Kedves József,
én ezt a szöveget olyannak látom, mint mikor egy festő nekiáll egy képet festeni és először még csak a színeket viszi fel - úgy érzem, ilyen vázlat (szín, hangulat, téma) egyelőre ez a szöveg. Kellene egy fókusz, valami, ami ezt a panorámát összerántja, összeköti egy pontba. Pl. miért a "fűrészfogszerű" jelző a hegyekre? Talán ebből lehetne efelé indulni. | 674.
| 2025.11.15 09:04 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Tata
|
| Válasz erre | Kedves József!
Nagyszerű írás, és talán az első próza, amit olvasok Öntől.
Szerintem még erősebb lehetne, ha imitálná a főhős beszédét, tájszólás, argó, stb. De enélkül is kiválóan működik, van egy sodrása.
A maradását támogatom.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 673.
| 2025.11.14 19:54 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Tata
|
| Válasz erre | Kedves József!
Sokszor töprengek azon, hogy az ügyfeleim és a kollégáim világát szövegbe foglaljam. Még nem vitt rá a lélek. Ez egy ismerős ügyfél-hang a számtalan közül. Viszont érzésem szerint érdemes lenne két másik hangot is felidézni, szövegbe foglalni, és a jelen művel összezárni. A szálló (ha jól értem éjjeli menedékhely) egyebek mellett a játszmák játszótere is, és sok ügyfél használja arra, hogy intenzív érzéseket is kifejezhessen a szolgáltatások igénybevétele mellett, olyanokat mint amilyen a harag. Két másik hang felidézése, többszólamúvá tenné a művet és ellensúlyozná a történés hiányát. Összességében jó volt olvasni.
Üdv:
Márk | 672.
| 2025.11.14 14:37 | Muszka Sándor - szerki -- meo | Tata
|
| Válasz erre | Kedves József!
Jó lett volna ha valamire kifuttatja. A végére valami csattanó, ami megemeli. De rendben van, mert lehet hogy ez egy hosszabb tőrténet bevezetője.
M.S | 671. 670.
| 2025.11.11 18:50 | Siska Péter - szerki -- meo | fizetség
|
| Válasz erre | Visszafogott, tárgyilagos, jó értelemben véve nyers szöveg. A versbeszéd nem akar többet, mint amennyit elbír, és ettől hiteles. A tipográfiai játékot, illetve a Niki által is említett kötőszót én is elhagynám.Tetszik, ahogy "az okos legyek - jó legyek" közhelyhatáron billegő párosát megmenti a kontraszt a következő sorban. Marad nálam is. | 669.
| 2025.11.11 18:29 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | fizetség
|
| Válasz erre | Gyönyörűen felépített vers, az utolsó két sor pedig különösen pontosan mutat meg valamit amit így még valószínűleg senkinek sem sikerült leírni. Egyértelműen érződik a többlet a kifejezésben, vagyis az, hogy nem találmány, hanem felfedezés.
Talán a második sort ki lehetne húzni, esetleg ha azt nem is, ha az "arcomat" szót keretező hangsúlyozást. De mindenképpen marad. | 668.
| 2025.11.11 11:24 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | fizetség
|
| Válasz erre | Kedves József, ennek a nyers őszinteségnek igazán van ereje. Néhány javaslat: a második és harmadik sorból törölném a "vagy"-ot, feszesebb lenne nélkülük. Az "anyám az mondta" sorból pedig a "legyek"-et. Bár az "azt mondtam önmagam leszek" picit sallangveszélyes, ebben a versben érzésem szerint helye van. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 |
|
