cím nélkül (35) jav.
A tenger elaludt az ölemben
és édes lett, mint a szőlőlé,
amit annyira szeretsz.
A mélybe ránt az elvesztett horizont,
és a kétes, alibi nyugalom,
nem fog többé az ujjaimon át
érdes, forró homok peregni.
A vak fövenyt viharok hordják szét.
Libbenő zsírpapírok, partra vetett moszat,
ecetízű bortól fuldoklom, de
a tragédia elkerült,
és az lett a vesztem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-11-21 22:17:11
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-21 22:17:11
