Vezsenyi Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1053. 1052. 1051. 1050. 1049.
| 2024.05.12 15:11 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Hallgatok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Jó a meglátásod. Köszönöm a törődést.
Ha a verseimre vonatkoztatom a lelkiállapotom, akkor mondhatom, így van, jól látod. Amilyen a lelkiállapotom, olyan versekre bukkanok a jegyzeteim között.
A mostanit viszont frissen írtam.
Én nem a verseimen akarok dolgozni, hanem magamon, a verseimmel. (Is.)
Jobban leszek, jobban írok.
És kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert támpontot ad.
S néha megörülök, néha kedvemet szegem vele. De újraéledek.
Szeretettel és köszönettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1048.
| 2024.05.07 22:46 | Bak Rita - szerki -- meo | Hallgatok
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Egyfajta dacot, ellenállást érzek a versedben.
Mintha az előzőleg feltöltött versedre, verseidre adott reakciók kissé megviseltek volna.
Mintha ezek az érzéseid gyűrűznének tovább.
Szerintem ne a dacból írt verseidet erőltesd, bár jó, hogy ezt a költeményt "kiírtad" magadból. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1047.
| 2024.05.04 13:03 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Énekek énnékem
|
Válasz erre
Előzmény | Mert ő nekem istenfélelmet szeretett volna átadni,
mint amit vesszővel vertek papok gyermekek tenyerecskéibe, körmöcskéibe, s nem Isten szeretetét továbbították kis fejek gyöngéd simogatásaként, amit így anyukám is alig érezhetett.
Isten tudja, miért. Talán mert félárvaként fél gondviselést kapott, ezért kellett a sorsát a maga kezébe vennie.
S ehhez szegődött társul Apukámhoz.
Én mint gyermekük kudarcot vallottam.
Mint feleség kudarcot vallottam, mint népművelő kudarcot vallottam, mint vállalkozó kudarcot vallottam, mint anya kudarcot vallottam, mint nagyszülő kudarcot vallok.
Mint szerető kudarcot vallottam.
Mint író, mint költő, mint ember, kudarcot vallottam.
Nagyon nagy szükségem van hát Isten kegyelmére.
És most kapar a torkom, nem tudok aludni, ég és száraz a szemem, mert nem tudok sírni sem, de ha mégis elaludnék nagy nehezen, úgy horkolnék, mint akiben még nagyon sok mondanivaló maradt.
Köszönöm kedves István, hogy megmutatta.
Mostmár látom én is.
Lelki vakság amiben szenvedek.
Nem lustaságból nem teszek erőfeszítést a szövegeim javítására.
Hanem mert más (volt) a stratégiám.
Szeretettel: Ildikó
| 1046. 1045. 1044.
| 2024.04.17 10:36 | Köves István - szerki -- meo | Énekek énnékem
|
| Válasz erre | A vers ebben a szövegben ott kezdődik, hogy "Mert ő nekem", és ott végződik, hogy "maradt."
A többi körülötte próza - olyan, amilyen.
A magukra adó költők ilyenkor munkába fognak, alkotó munkába. Nem könnyű mesterség. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1043.
| 2024.04.16 20:59 | Bak Rita - szerki -- meo | Énekek énnékem
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Mintha kiáradt volna belőled ez a sok gondolat, érzés, gyermekkori emlékek, szülőkre való emlékezés.
Mintha még tovább szeretnéd írni.
Az első mondatot javítanám: "Én nem az alkotásbam, az írásbam..."
Üdv,
Rita | 1042.
| 2024.02.25 08:07 | Vezsenyi Ildikó -- Köszönet
|
| Válasz erre | Köszönöm a versem maradandokkosítását.
Szép napot kívánok mindenkinek!
Vezsenyi Ildikó
| 1041. 1040. 1039. 1038. 1037.
| 2024.02.10 17:43 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Hadd legyek önző
|
Válasz erre
Előzmény | KÖSZÖNÖM, kedves Marika!
A javaslatoddal így nézne ki a vége:
Valaki, egyszer, álnéven, így szólt hozzám a Dokkon.
Túl direkt ahogy hatni akarok.
Akar a fene.
Én ilyen vagyok.
Hadd legyek, legalább ebben az egy dologban önző.
Legyen szép napunk! :-)
Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1036.
| 2024.02.10 13:55 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hadd legyek önző
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Nem tartom rossz versnek, bár ezt a két sort feleslegesnek érzem
'Elaltassam a szívüket minden jóval? Széppel? Hát nem.
Nem!
Soha nem, nem, nem. Nem lesznek a játékszerem!
Az nem elégítene ki engem.'
Ahogy Renáta írja, elgondolkoztató. Valahogy mégis zavar ez a szókimondás. Nem szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1035.
| 2024.02.09 23:05 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Hadd legyek önző
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István! Kedves Főszerkesztő Úr!
Nem azért tanultam a líra-iskolában költői képek, metafórák nélkül is verset írni, hogy ne tudjak megírni egy "ilyet" :-)
Szerintem, hogy mi, micsodának minősül, azt iskolája válogatja. ;-) Ez a hely, egy "ilyen" iskola.
Én kifejezetten szeretek így írni. És itt lenni. Ha találok líraibb írást magamnál, s azt gondolom, lehet tetszeni fog, szólok. :-)
Köszönöm a meót, és Minden Jót Kívánok!
V.Ildikó | 1034.
| 2024.02.08 09:38 | Köves István - szerki -- meo | Hadd legyek önző
|
| Válasz erre | Visszatérő kérdés: hol a határ a próza és a vers között. Íme, egy jellegzetes példa - dönteni kell, szabály, törvény nélkül. Marad az érzés, az egyéni. Én több prózai elemet találtam benne, mint költői képet, sőt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1033. 1032. 1031.
| 2024.01.06 23:17 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Falusi legenda
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Örülök, hogy jobb egy fokkal. :-)
Az más kérdés, hogy elég-e a maradáshoz? :-)))
Az sem baj, ha nem.
De legalább egy ideig nyugvópontra jutottam vele.
A hibát javítom, és köszönöm az észrevételt.
Szeretettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1030. 1029.
| 2024.01.02 14:53 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Falusi legenda
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Talán így érthetőbb.lesz.
Jöhetsz hozzám.
Egyedül vagyok.
Csak még fáj,
hogy a férjemnek elfelejtettem volna
puszit adni búcsúzáskor.
Mert ő nem felejtett el,
nekem.
Hivatkozhatok, hogy a sors akarta így,
holott, csak megengedte,
hisz dönthetnék másképp.
Hogy lemondom a találkozót.
Akkor ez mégsem a sors?
De túl nagy erőfeszítés lenne,
mert, ha csak rágondolok, mintha
fejest akarnék ugrani az ismeretlenbe,
mint mikor először igent mondtam.
Érzem, semmi bűn nincs abban, ha
valaki elmegy valakihez,
akit szeret.
Aki szereti.
Informálisan.
De elkezdek gondolkodni,
míg rosszul nem kezdem magam érezni,
hogy talán még sem helyes.
Itt áll a feldíszített karácsonyfa.
Mint díszlet, mint kellék.
Annak az emlékére,
hogy szerettek a szüleim.
A Kisjézusról soha nem esett szó.
Azóta sem.
Csak a példabeszédeimben.
Készülődni kezdek,
mígnem bizonytalanná válik a megvalósulás.
A jól eső izgalom helyett,
kialvatlanság kezd elhatalmasodni rajtam.
Hatni kezd
a huszonhat és fél Celsius
inkubátor-meleg,
amire vágyik,
amire megkért,
mire megérkezett.
Ha most elengedem,
erősebb lesz a szándéka felém,
hogy legyőzzön minden akadályt.
Végül,
csak szorítom magamhoz,
míg eggyé nem válunk.
Csak maradjon.
*
Más költők?
Miről beszéltek ti?
Nincs nektek bajotok?
Sehol egy vétek?
Sehol egy halálos bűn?
Az vesse rátok az első követ...
Pedig...
*
Engem meg lehet érteni.
Hosszú zuhanás után
le vagyok lassulva.
Van, amit alaposan átélve,
van, amit révedve szeretek csinálni.
Abban a sorrendben
ahogyan elkap.
Ahogyan elkapom.
Ha nem sikerül,
várom a következő kört,
az újrázáshoz.
15:17. 03.01. 2022. Kr. u. - Kr. e.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 |
|
