DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 37062 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szabó T. Anna
  Fény
Új maradandokkok

Bara Anna: életbezártak
Nyári László: Kísérleti
Varga Árpád: apevák (No. 4)
Albert Zsolt: HAJNALI FRONT
Kiss Anna Mária: Pufikához
Szilasi Katalin: Várakozás
Petz György: Lomtalanítás fohász
Vajdics Anikó: Egy éjjel
Bara Anna: alteregók
Farkas György: Öregszik
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 22 perce
Kiss Anna Mária 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
V Varga Zoltán 1 napja
Péter Béla 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Bara Anna 3 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Nyári László 4 napja
Radics Zina 4 napja
M. Szabó Mihály 5 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Bátai Tibor 8 napja
Albert Zsolt 8 napja
FRISS NAPLÓK

 leállósáv 3 órája
nélküled 5 órája
Sorrento 5 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 5 órája
történések 7 órája
Anyu mesél 7 órája
Hetedíziglen 8 órája
Pssz!Ich-ézis 15 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 18 órája
Baltazar 21 órája
Frady Endre 1 napja
Bara 1 napja
törmelék 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
mix 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2020-04-04 08:05 Összes olvasás: 16074

Korábbi hozzászólások:  
493. [tulajdonos]: jólesne a zeppelin2020-04-01 16:58
There's a lady who's sure
All that glitters is gold
And she's buying a stairway to heaven
When she gets there she knows
If the stores are all closed
With a word she can get what she came for
Oh oh oh oh and she's buying a stairway to heaven
There's a sign on the wall
But she wants to be sure
'Cause you know sometimes words have two meanings
In a tree by the brook
There's a songbird who sings
Sometimes all of our thoughts are misgiving
Ooh, it makes me wonder
Ooh, it makes me wonder
There's a feeling I get
When I look to the west
And my spirit is crying for leaving
In my thoughts I have seen
Rings of smoke through the trees
And the voices of those who standing looking
Ooh, it makes me wonder
Ooh, it really makes me wonder
And it's whispered that soon, If we all call the tune
Then the piper will lead us to reason
And a new day will dawn
For those who stand long
And the forests will echo with laughter
If there's a bustle in your hedgerow
Don't be alarmed now
It's just a spring clean for the May queen
Yes, there are two paths you can go by
But in the long run
There's still time to change the road you're on
And it makes me wonder
Your head is humming and it won't go
In case you don't know
The piper's calling you to join him
Dear lady, can you hear the wind blow
And did you know
Your stairway lies on the whispering wind
And as we wind on down the road
Our shadows taller than our soul
There walks a lady we all know
Who shines white light and wants to show
How everything still turns to gold
And if you listen very hard
The tune will come to you at last
When all are one and one is all
To be a rock and not to roll
And she's buying the stairway to heaven
Forrás: LyricFind

492. [tulajdonos]: hm2020-04-01 16:56
Ezek az én szürreális írásaim amire biztos azt mondjátok hülyeség nem az. Kénytelen voltam
két embert védeni, és egy újságot a dumámmal sikerült egyenlőre. de hosszú... Ha nem értitek : nem hülyültem meg nagyon is józan vagyok!
Ennyit akartam mondani.

Jólesne egy kis Zeppelin

491. [tulajdonos]: hm2020-04-01 02:53
Most látom hányadika van, ha ő üzent pontos a születési dátuma! A nagyanyám ma született!

490. [tulajdonos]: A remény rózsái2020-04-01 02:32
Ezt én írtam ma a facebokon.

"Elaludtam. hatalmas vörös rózsákról álmodtam, és végre boldogan ébredtem. Azt mondta valaki, hogy ezek a remény rózsái.
Végre"nem volt vírus" és boldog voltam vörös rózsák voltak! Nem voltak vázában. Ilyen égővörösek voltak, de több! Hát ki akar felébredni rózsák közül?


És megnéztem álmoskönyveket stb... és beírtam azt, hogy a Remény rózsája ( van ilyen)


"Az emberben, zuhanjon bármilyen mélyre, rágja bármilyen betegség foga, érje bármilyen nagy sorscsapás, egy valami „isteni” összetörhetetlen benne: és az nem a hit, nem is a szeretet, hanem a remény. A remény az az isteni erőforrás bennünk, ami akkor is tettre sarkall, ha semmi esélyt nem látunk a sikerre, és ha sem a cél, sem a hozzá vezető út nem eléggé világos bennünk.

A reményteli ember – egy hasonlattal – olyan, mint a kismadár, amely pirkadatkor énekelni kezd, hogy köszöntse a napot, jóllehet annak sugarai még nem is látszanak…


Most én vagyok a madár ... Ez az álom nekem szólt és borzalmas volt, hogy minden egyezett.
Amikor elmeséltem Lacinak, azt mondta : neked valaki jót akar. Üzent odaátról. Mert nem tudom azt, hogy ki mondta : A REMÉNY RÓZSÁIT HOZTAM. Ezzel akart valamit mondani, de érzem nem a koronavírusról hanem másról.

Van még dolgom. És most is érzem hogy itt van velem. Ne nevessetek ki. Érzem, hogy itt van.
az a valaki. Rettenetes mennyire érzem. Most ez nem tudom okkult jelenség, vagy mi, de itt van bennem. Ébren vagyok és érzem a lelkét. És jó nagyon. Itt van. Tudom, és jót akar nekem.
Valahogy úgy érzem hogy nem ebben a dimenzióban van. Távolodik..Nem érzek nőt férfit de megígértetett velem valamit... Ilyen van? Újabban megérzek jó dolgokat a rosszban...


489. [tulajdonos]: sub rosa2020-04-01 01:53

Most is ezen gondolkodom, hogy úgy végleg abbahagyom az írást. Egyenlőre nem szólalok meg, nem csetelek, max megpróbálok a komolyzenét hallgatni, hátha beindit. Lehet persze, hogy nincs könnyű időszakom. ( Mondjuk nem tudom, ha valakinek beteg az anyja, aki nem bocsájtott meg neki, mert nem) akkor tud -e valaki verset írni szonettet.. esetleg prózát.

Zene, de nem Wagner. És kimenni fotózni. Nem csetelek, most magamba akarok nézni mélyen. Ha kérhetlek benneteket, ne írjatok. Én is hallgatok.

Talán segít. Fura, hogy a próza ment mindig. Csendben leszek, ki tudja még mit csinálok, sok mindenen átmentem

Sub Rosa ...


Aztán az idő dönt. még mindig nem tudtam lezárni magamban ezeket a ki írtákat. Ugyanúgy megijedek. Ugyanaz az érzés Mara. Hetekig felbukkant az arcod mikor írni akartam.

És ezt az ellenségemnek sem kívánom. Évek maradtak ki és valahol érzem, hogy tudok írni.
Azért nem hagytam abba, mert éreztem azt, hogy tudok írni. De nekem túl kell lépnem a volton.

Csak érzem valami azt súgja, hogy tudnék írni. Ilyen érzésem van. És most megint át kell mindent gondolnom.

Sub Rosa pletykát sem szeretnék hallani. Fehér lappal indulok.

488. [tulajdonos]: nem vitte be a Nagyító2020-04-01 00:51
Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nem tud megszólalni. Ez most egy olyan pillanat. Irigyellek te nő. Egyet mindig tudtam, hogy nagyon sok van benned. Mindig tudtam. Most nem tudok szólni. Áldás. És hadd mondjak még valamit. Az ilyen nőket tisztelem, mint te vagy. Ülök és nézek. Ilyenkor nem lehet azt mondani: köszönöm. Csendet törnék vele. Minden a helyén.

jó a dúsítás. Kell. És valamit nagyon tudsz, amit én lassan elfelejtek. Írni.

487. [tulajdonos]: náha olyan hülye vagyok! 2020-03-31 01:00
Itt álmos voltam.


    
Nem tudtam előbb válaszolni, most fogok. Sok versedben ott az Úr. Engem ez akaszt meg, vagy nem jó helyen használod. Ne érts félre, de olyan fura az elején az Úr kegyelméből, hogy a végén a lidéces fényt cseréld le valamire.

Nem tudom én lazábban veszem az istenes verseket ( ne befolyásoljon) de én nem nagyon számíthattam az Úrra.
Rád igen, pedig az ördögi fény ott a végén, nem mutatod meg,
igaz, hogy újra elfelejtettem írni, mert egybeírom meg. és éjjel volt
nagyon éjjel. Így félbemaradtam vele. De nem mutatom meg senkinek, mert akkor az lesz, hogy ki írta? 3 éve kurván unom


Égek. Nem mutatod meg a versed akartam írni kispofám. Utána már jó egoistához kellően magamról írom a dumát. Oké egy van öniróniám.

486. [tulajdonos]: naplórészlet2020-03-31 00:52
Gábor Miklós naplójából (részletek)

Már őszies az idő, bár a nyár rövid napok után visszajött. A Babits-lemez verseit mondom újra, és közben elfelejtek lemenni a partra. Aztán be a vízbe, a lemenő nap felé, a víz tükre szeles - leírtam ide, amikor a szél megérkezett, és én a vízben találkoztam vele? Benn a vízben? Amikor húsz méterre tőlem elkezdett dideregni a víztükör, aztán egyszerre ott találtam magam a nagy mozgalmasság közepén, mert már itt volt? Egyik világból a másikba, ahogy még sose értem meg? Egyik kezem a szélben, másik a szélcsendben?
Jutka divatosan égnekállóra nyírta-cibálta Éva haját, ezzel a hiúság búvalbaszott napjai után a mosolyt (ferde szemecskéje amúgy is ravaszdi mindig) adta Évának, indulásuk
előtt egy félórával még ezt, gyorsan, a parton. Fénykép készült erről.
De hogy figyeljük itt az időt, amely Pesten oly észrevétlen fut! Ott ijesztget: jé, már elmúlt!, itt meg, ahol a Nap útját követjük fény és árnyék között, arccal a múló Idő felé: jé, hogy múlik! Meztelenebb itt az Idő, közvetlen társunk, szelídebb, de könyörtelenebb.
Az Időjárás, az Év, a Hónap, a Nap, az Óra - és amikor lefelé megy vörösen a Nap, a hegyek és a felhők mögé (Éva ilyenkor öntözi a füvet) - ilyenkor még a Perc,
Másodperc is számlálható, mint randevúk előtt, csak mi bizony nem sürgetnénk, visszatartanánk.
Éva, a hiúság miatt nem érzed tán, hogy itt a szerelem körülöttünk, itt bennünk, közöttünk, a szerelem épp ilyenkor a miénk, amikor ilyen gyermekien nyári, élj soká, vigyázz
magadra, kedves, nem tudok már élni nélküled, veled élni jó, ha te vagy, örökké élnék, szép az élet - ez a szerelem! A te szépséged nem a frizuráké (bár az is szép, az is jó, az is kell, no persze! hisz oly jó vicc, hogy szépek vagyunk, meg jóképűek, meg tetszünk, tetszetősek!), hanem a félénk
és ijedt öröm ez, a meglepetésé, hogy tudunk szeretni!
És hogy életünkben milyen sok volt mindig a szerelem, hogy nem apadtunk el most sem, bármennyit ijesztgettük magunkat, hogy milyen gonoszak is vagyunk, mint gyerekkorunkban a tükrök előtt, míg bőgve menekültünk saját grimaszaink elől - és kihez? Hát persze: Mamihoz! És utána a tó meg a pajtások, a játékok szervezésének
felelősségteljes gondjai, míg kialakultak a szabályok, és kezdődhetett az önfeledtség! (Most reggel fél tíz, Éva még alszik, mert soká néztük a tévét az este, no meg, gondolom, söröcske is volt, a strandon hangos a megafon, a szomszédból Anita két gyerekének hangjai - és süt a nap a roletta lécei mögött - ráérünk!) -
Még mindig kánikula. Ha nem alszom és nem mondom a Babits-verseket (rendszerint a reggeli ébredés órája után, amikor Éva már lemegy a partra), akkor benn vagyok a
vízben, ráülök vagy rákapaszkodom a gumiágyra, elfekszem a vízben, úgy lököm magam előre a lábammal, be vagy kifelé, fejemmel lenn, alig a víz színe fölött, körülöttem a strand erre elkószáló vendégei, két-három ügyetlen szörföző, ha mégiscsak mozdul valami szélféle, a víz most már 24-25 fok, órákig ellehet benne az ember.
Évát gazdául fogadta a szomszédék kutyája, Artúr (aki egyébként szuka), követi a vízbe is, megrohanja, ölébe pattan, ha a zöld ernyő alatt üldögél, és nyalja-falja. (Sose jut eszembe az Artúr név, Albertnek, Arnoldnak, Adalbertnek, Alfrédnek hívom, amíg végül mégiscsak beugrik a kerekasztal.)
Estefelé jönnek a fura, ijesztő fények, sötétségek és felhők, meg velük a borzongások, mintha lázunk lenne, nem tudjuk, fázunk-e, vagy ellenkezőleg, mintha lámpák világítanának meg egy-egy fénylő felületet (házfalat vagy újságlapot), aztán villámlik, meg dörög a menny, eső is jön, de kevés, az idő nem romlik el, az idő, holnapra visszajön a hőség, ez még nem az augusztusi váltás. Éva lefogyott valamicskét, megszabadult néhány kilótól fontos helyeken, ezért aztán mostanában kiegyensúlyozottabb, vidámabb, jópofább, szeretjük egymást, most jó, mindig heteket vesztegetünk el, amíg végre megtaláljuk nyaralni képes önmagunkat.
Hírek arról, hogy a magyar színészet 200 éves, Pesten színészbált tartanak, sztárfelvonulást, ilyesmiket, mi is kaptunk leveleket, hogy vegyünk részt - de ez egyszerűen
elképzelhetetlen! Mit csinálhatnánk mi ott? Hogyan kell az ilyesmit? Elképesztő messze kerültünk mindentől, ami színészet (kivéve magát a színpadi játékot, de az is
csak... szóval az se az, ami). Nehéz elképzelni, hogy ezt másképp éreztem valaha. Viszont egy-két év, és nem lesz miből megélnünk, házbért fizetni.
A tévé híradóban a világ megszokhatatlan őrültsége, Irak meg a Szomszédok - hazánk.
Aztán egy szép és jó angol film a világ Hamletjeiről (Olivier, Burton, Gielgud stb.). Milyen okosak, és milyen remek színészek! És a szívfájdalom, hogy a Hamlet már a
múlt, no meg, hogy nem vagyok sehol. De hogy valahol legyek, ahhoz színésznek kellene lennem - és mit tegyek, abban, ami most itt a színészet, nem találom, de nem is
keresem a helyem. Nem, nem érdekel igazán, ez csak pici sértettség meg nosztalgia, de nem igazi valami. Hát bizony minden Hamletet elfelejtenek egyszer, ezen nem lehet
változtatni. Félremagyaráznak, aztán elfelejtenek. De hát ki legyen az, mit kívánnál, aki emlékezzen?!
A világ: ezek a színes bőrű katonák romok és sivatagok közt, meg orvlövészek, mindenféle egymásra lövöldöző gyülevész csoportok meg éhezők, elmebajos diktátorok,közben Európa - no hiszen! - meg Erdély, meg Erdély Miklós "barátom" utódai, az apránként, de mind gyorsabb tempóban széthulló világ, mindenféle sivatagokban mindenféle fegyveres csürhék, aztán a menekülők, a rémültek - ez az életmódjuk,
"Európa" meg eközben? Itt a "béke" - hurrá! Amerika holnap már lőni fog? A SZU mit tegyen? Már ezen is túl vagyunk. Csak ezek a kódorgó hordák, az újmódi fegyvereikkel,
nofene!

(1990)

485. [tulajdonos]: :)2020-03-31 00:47
Petri György - A költő Sz.L.kollégájára gondol

Már rohadtul unom, hogy itt vagyok,
de hogyha abba belegondolok,
hogy még egy hétig itten kell maradjak,
akkor inkább tömegsírban rohadjak.

Nem is értem, hogy kerültem ide.
Folyton zabálni kell. Seregnyi hülye
vartyog köröttem. Már unom iszonyúan.
Legszívesebben agyonlőném magam.

Bizony, Lőrinces vagyok, mint a dinnye,
ha az Úristen jól belépisált:
meddig kell még ezt tűrni itten? Hinnye!
Döglesztő hőben várni a halált.

Kedves Lőrinc, te már megboldogultál,
merő sárrá lett hemzsegő agyad,
ha nem soká' majd értem szól a zsoltár,
fogadd szívesen költőtársadat.

Bár én nem hiszek a halál utáni
találkozásban, de tegyük föl, hátha
esik olykor ily misztikus akármi,
és kiújulunk, mint a szénanátha.

Elszidjuk majd Illyést meg Babitsot,
égi mezőkön szedünk pipacsot,
s egy bárányfelhőn téged Erzsébet vár s a Klára,
engem egy viharfelhőn Maya, Sára.

De addig, sajnos, Mari itt-nem-léte
borul reám mint sajtra a harang.
Ó, bár csapna partjain túl a Léthe,
s hívna magához engem égi hang.

484. [tulajdonos]: karc2020-03-30 23:56
Nekem nem lehet éjjel írnom , rácsaptam az asztalra és lehet, hogy itt is leírtam Nemes Nagy Ágnes sora köszönt vissza. Egybe megy le az egész, és éjjel kettőkor már nem bírtam a másik felét. Nekem betonból kell az ég... Vajon Nemes Nagy Ágnes ezeknél a soroknál ráüthetett az asztalra? Nagyon erős az a sor. ki is teszem.

Eddig azt hittem nagyon hamar meg kell írnom. Nem. A természet kiköveteli tőlem, hogy figyeljek rá, még mindig . Az istenek most másodrendűek, olyan munkám van azon a helyen ahol írok, hogy nekem azt értenem kell. Minden nap. Csodálatos. Tudnom kell a felhők vonulását a madarak röptét rácsodálkozni mindenre. És ebbe tudom betenni szereplőimet. Eljön az ideje a vetésnek, és az aratásnak. Buddha is egy fa alatt világosodott meg. :)

Egyik naplóban olvastam, hogy a könyvekkel hogy van az ember. Így én is vagyok. Azt hiszem, hogy akkor hagyni kell .... Kifelé tekintve az ember nem tud olyan intenzíven figyelni a lelkére, mint különben.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-04-04 17:08   NAGYÍTÓ /Tóth Gabriella:Röviden/
2020-04-04 16:26   NAGYÍTÓ /Vajdics A.:.../
2020-04-04 15:19   NAGYÍTÓ /Ötvös Németh Edit:./
2020-04-04 13:51   Napló: leállósáv
2020-04-04 12:22   Napló: nélküled
2020-04-04 12:05   Napló: Sorrento
2020-04-04 11:48   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2020-04-04 10:23   Napló: történések
2020-04-04 09:54   Napló: Anyu mesél
2020-04-04 09:50   Napló: Anyu mesél