Imádság Magyarországért - Magyarokért

IMÁDSÁG
MAGYARORSZÁGÉRT – MAGYAROKÉRT
2007. március 15.

Nézz le ránk Uram Mennybéli trónusodról,
Ne feledkezz meg szenvedő Magyarokról.
Vert bennünket az élet minden bajával,
Tatárnak – töröknek hódító hadával.
Egykor volt nagy Hazánk maroknyi Nemzete
Jelenben egymásnak feszülő két keze
Nem imára nyúlik most Feléd Jó Uram,
Mert talán ma már nem helyes az én utam.
Sem enyém sem másé most ebben a Honban,
Egymásnak feszülő heves indulatban
Akkor, ha nem tudunk jól békében élni,
Nyíltan a másik szemébe belenézni.
Uram Ne Engedd, hogy vita arról szóljon,
Hogy a Magyar Trikolor kinek lobogjon!
Szabadság zászlaját emeljük magasra,
Ne üljön zsarnok sohasem a nyakunkra.
Legyen újra büszke ez a maroknyi Nép,
Akit még a heves szélvihar se tép szét.
Dicső Nemzetünknek add vissza egységét,
Hogy újra átélhesse a dicsőségét
Mindannak amelyet kivívott egykoron,
Mikor áthaladt a Verecke szoroson.
Uram segítsd meg megcsappant kis Nemzetünk,
Ne ereszd el sohasem kérlelő kezünk!
AMEN

Zirc, 2007. március 15.
















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.