Utolsó látomás

Utolsó látomás

Utazott a kábszeres punk a buszon.
Tekintete a párás ablakra tévedt.
Letörölte kézfejével a homályt,
aztán ábrándosan az üvegen túlba révedt.
Nagyot dobbant a táj szíve,
bár jéghideg köd ölelte át,
egy lovas alakja rajzolódott ki,
mely inogva üli csontsovány lovát.
Elővágtatott a ködfüggönyből,
s a busz mellett ügetett őrült iramban.
A lovas holt volt, mint paripája,
csak a halál parádézik e zord fagyban.
Szemgödre eszelősen mered a semmibe,
hústalan száját vigyorra vonja.
Oszló hús lebeg a halál lovasán,
s enyészete szagát a szél messze hordja.
A punk a lovasra mered: Érte jött volna?
Vadul ver szíve. A szer már nem bódítja,
mit aznap reggel, elvonástól remegve vett be.
A drog mámora most nem boldogítja.
Kegyelemért üvölt. A busz megáll.
Ő kinn az úton, a busz messze jár.
Menekülne, de előtte a halál.
Visszatérne, de vége már.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.