Alkony pirul
A torony meztelen és vacog.
Fészek kalpagról álmodott,
körötte fehér galambokról.
Lelkében béke sztúpa ül.
A víz a Dunából istenül,
körül föld a tere, parkja,
kupolája levegő boltozat,
életfának, ereklyéknek,
s felette a nirvána kozmosza.
A torony meztelen és vacog.
A kupolába lépő érdemes.
Csak igaz lehet, választott.
Felesküdött. Világosodó.
A torony meztelen és vacog.
Hullócsillag sandít rá. Sajog.
Szellemképe hátborzongató.
Volt már itt, leverték, levették.
A bármit kábulata kísért.
A torony meztelen és vacog.
Szent Gellért hegyéről,
hol eddig várt, csak várt,
jött a galamb, tavaszt vélt.
A pálmaág ereklyét hozta át.
A torony meztelen és vacog.
Kőrözött. Helyét kereste.
Telt az idő, nappal, este,
nappal, este, … Sosem lelte.
A torony meztelen és vacog.
Fészket sem rakhatott.
A tornyon álságos dárdahegy,
begyét szúrta, hamvát szórta.
A torony meztelen és vacog.
Duna tükrén törik a szélcsend.
Esküdtek ! A pálmaág magva veszett !
Alkony pirul, a sztúpa kiüresített.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
