A võlegény figyelmeztetései

(Egy XIX. század végén kelt. levelezésből)

Csak nekem mutasd meg gyöngyeidet

- A briliáns nyakéket – igazi mestermunka:
minden apró kövét remekbe csiszolták,
aztán finommívű fémfoglalatba tették;
nagyanyád és anyád dédanyádtól örökölték,
később a tied lett.
Kockáztatnád, hogy durva kezek
szépen ívelt nyakadról letépjék?

Csak szerelmes óráinkra vedd fel !

- A szivárványszínű hegyikristályt,
melyet az elmúlt nyáron
egy hegyi túrán találtunk az egyik üregben.
Vénusz haja, mondtad, felfűzetted,
és talizmánként hordtad a blúzod alatt.
Én csak nevettem, mert Vénuszról nekem
mindig bővérű, erős nők jutnak eszembe,
míg te sápadt vagy és törékeny.
De hordjad csak, miért ne viselnéd,
csak másnak ne mutasd.

Más megérthetné-e emlékeinket ?

- Vagy emlékezz a csillogó hematitra,
fényes, fekete gyöngysorodra:
A Badacsony mellett vettük egy vidám árustól,
aki a portékái eladását a kövekhez fűződő
hiedelmekkel fűszerezte.
Mesélte, azt beszélik,
a gyöngysort ha langyos vízben megmosod,
és kiteszed a napra,
kinn hagyod a tűző napon,
majd felkapcsolod a nyakadra,
és érzed a gyöngyből áradni a nap melegét-
még frissebb, és még szebb leszel.
Ne vedd fel azt sem, csak ha ketten vagyunk,
mert közömbös tekintetek között
elveszíti fényét és erejét.

Ezért csak nekem mutasd meg gyöngyeidet,
csak nekem..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.