|
TAVASZI FÁRADTSÁG
(ébresztő)
[i]E tavasz. Ó! Hat óra. Vakkan rád e mord
Dromedárnak kavaró, tahó szava: Te![/i]
Mord dromedár ez a reggel! Orrba harap s tunya seggel
Ülhetsz rá, te konok! Hűs, üde légvonatok
Rád húzzák libabőröd s nyíladozó utibőrönd-
Aggyal, a hegypupu rém visz tova, bökdös a fény.
És a palindromedárod farral vágtat az álmok
Mezsgyéjéröl a tré nappali lárma felé.
Rázkódsz rajta, kihányod szétdúlt hajnali álmod
Gnóm figuráit, a nagy, szürke manó-gomolyag
Oszlik előtted az ágyon, zokniba búj s a kabáton,
Ingeken ing a kobold, nyalva a piszkot, a port.
Torzsalkodnak a torzak, torlik a légben a porszag.
Egy szőrmók a cipőn hogy vicsorít! amidőn
Újra s újra, a reggel horkant s bőgi: Na! Kelj fel!
Ingere mélyreható - Hé! Szabad é a klotyó?
Társad a kamra homályán cincogja: Nyugi! Várj mán!
Benned a kín keze ás, míg odabenn csobogás.
Ott van a mosdókagyló! Mit toporogsz buta tapló?
Támolygón odaállsz s nagy nehezen betalálsz.
Morgod halkan, imetten már: Hát…benn, ha kimentem
Volna…de hagyjuk! Elég! Fordul az órakerék.
Este sok rum a rumba. Érzed, túlnyom a pumpa.
Tán még leveritek - tiazidok, Renitec!
Nem jó alva se fent se! Hol van a lópor, a kence?
Futsz kutakodni vadul s macskád rád kanyarul.
Mókusfarku a Maine Coon, a szeme zöld, teli két moon.
Zöld hold! Álomi kép…, lábad alomba, ni! lép.
Nézed a tükrön a képet, sajdul a májad, a léped.
Foltos, nyúlt gumiarc, rajta remegve kaparsz.
Torkodon éppen eret vág többszörös élü beretvád,
Arctalan álmod amint körbelegyez s odaint:
Már a zsebed tele vénnyel, fejed majd lesz - televénnyel!
[i]Lelketlen leonín-ista[/i], kinek rime kín!
|
