Ébredés

Az est fekete papírját tépi a hajnal,
A Nap kíváncsian néz át a szakadáson,
Álmaim röppennek s gyűrött arccal,
Beletörődve szállok le a valóságon.

Szempillám árnyékában mély ránc
Apró érként szeli át arcom mezejét,
Kávémban kanál csörög hangja lánc,
Álmosságom lassan veszíti erejét.

Tükörbe nézve forró kávém párája
Képez arcmásomat elrejtő ködöt,
De látom mégis, hogy létem ifjúsága
Míg ideértem elillant, elszökött.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.