Dolgos kosarak

Madarak elhallgattak,
Befagyott minden patak,
Az ősz elsírta magát.

Nem üzentek a fagynak,
Csak pár hópihe szalad,
Ha rést üt a jég falán.

A tél intett a napnak,
Nem tudta, mik a szavak,
Zavarta a suttogás.

És mind munkára fogtak,
De a dolgos kosarak
Rég elvesztek odaát.

Ha újra újat fonnak,
Az már egy másik alak,
Megtörne a régi ág.

Félve a széptől, adtak
A jenelennek egy nyarat,
Hajózva álmuk taván.

Majd végül elszunnyadtak,
És mi utánuk marad,
Elveszik az út porán.

Tavaszról nem hallottak,
S a tavasznak sem szabad
Tudni, itt járt a halál.

Így nyugodtan foroghat,
De érzi rosszul halad,
Egy hamis ütemre jár.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.