tudat-alattom
tollból iszkol a tinta
feketén fehér
írok írogatok
úgy zsonganak mintha
mérgezett egér
fejemben cincogatok
sorban s tülekedve
kedve szerint mind
dőlnek rá a lapra
mert éjfélegyre
álomporokat hint
valaki a gondolatra
(a sok fáradt gondolatra)
(magamnak is vetek
nekik is ágyazok
fáradtak vagyunk)
csak gondolkodtam
az agyam éber
oda-vissza körök
talán el is szundítottam
de a szekréter
meg a parketta zörög
mit álmodott Freud?
olykor ő is felébredt
éjjente vajon
ha meghallott ilyen zajt?
vagy kábán legyintett:
"Ó, ez csak a tudatalattom."
2006. november
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
