aki kérdez...

Ha világgá mennék, szerinted
merre induljak el?
Hol a végtelen, mondd,
ahol találkoznunk kell?
Ha egyedül vagyok, valaki
akkor is vigyáz rám?
Ki ébreszt fel, ha újra,
századszor is elhibáznám?
Mi nyugtat meg végül,
a dühömet, mondd, mi fojtja el?
A testem akkor is élő marad,
ha már senki nem ölel?
Miért megyünk onnan el mindig,
ahol pedig ottmaradni kéne?
És mért nézzük még, mikor
már régen megtört a fénye?
Ha napokig boldog vagy,
az miért múlik el gyorsan?
A bánat miért engedi,
hogy magambafojtsam?

Válaszolj már, mondd meg,
valaki belőlem kérdezi.
Aztán alhatsz tovább, majd
szólok, ha kész a reggeli...

2007. január





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.