Bûnhõdés

Tudtad? Én örökké kínmáglyán égtem,
e bűnben fakadt, titkos szerelemtől.
Lázrózsák gyúltak pille érintéstől,
s melledre hajtottam zokogó fejem.

Nálad nyugodtam, ki hoztad szégyenem,
s pirultam újra kába szenvedélytől,
magamnak sem bevallott buja kéjből
veled, nekem nem volt elég sohasem.

S most bűnhődök Dante- poklában magam,
várva talán egy új, őrült szenvedést,
Dionüszosz bora enyhít sorsomon.

Míg én a poklok- poklát százszor jártam,
lehet te máshol kerestél enyhülést.
Már nem bánom, te játssz újra, jazzdobos!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.