Anya, nézz le rám az égbõl

Anya, nézz le rám az égből!
Egy szál orgonát tartok kezemben,
Arcod próbálom idézni.
Behunyt szemmel, az emlékeimből
Nem sikerül elővennem,
Tintafoltos fotót kotorok ki
Szekrényem távoli szegletéből.
Ismeretlenül is szép vagy.
Egy életen át nélkülöztelek,
Haragudtam, mert itthagytál
Csupaszon, mint csélcsap,
Ledér leányanya, elmegy
Egyedül, másvilágra, hol halál
Várja nászra, ígér olyan
Örökké tartó fiatalságot,
Mit csak ő képes megadni.
Te most is harminckettő vagy,
Az én vonásom barázdáktól
Felszántott, rémes, ráncokkal teli.
Egy koravén gyermek arca,
Ki kerül minden vígságot.
Orgonával reszkető kezemben,
Ma rád gondolok, szeretlek.
Ha itthagytál, akkor is imádkozom
Sajátos, pogány hitemmel
Érted, küzdök konok istenekkel,
Döntésüket nem átkozom,
Fölnézek fátyolos tekintettel.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.