Hervasztó ujjai már itt zongoráznak

Nap-labdácska
pattog-pattog szerte az aszfalton.
Pedig
az ősz hervasztó ujjai
már itt zongoráznak a
környéken.
Az emberek bekapták a horgot
s némelyek nem is
készülődnek
a beláthatatlan meddőségre.
Nézem őket
ablak-szájú 2. emeleti barlangomból.
Hallom
kacajuk citeráit.
Unalmukban megrázkódnak a süket fák
és a sok fényecskétől kihypózódik az
utca.
Igen; nem.
Kavarog a tömeg, mint a
vidám sza… ruhártya.
Alma-ökleimet
zseb-tarisznyáimba ejtem-rejtem.
Anyukák orcáját
aggodalom cifrázza;
gyermekeik ábrázatán
manó-mosoly.
Bácsikák, nénikék: megannyi kórháztöltelék..
Ebben az angyal-ligában
csak
magányom kong komoran.
( Nem mintha magamat
Istenhez
hasonlítanám! )
Hinták dalolnak. Autók szintúgy.
KiMARHAtatlan pattanások gyöngyökké fejlődnek
szatén-szemhéjaim alatt.
Tovább is
van.
Mondjam még?
Akárha
végsőkig küzdene
a redundáns hétköznapok pompa-osztaga.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.