Ködben eltûnõ

ablaknál tespedő gondolat
jégvirágot ölelő pillanat
ködben fürdő éjjeli fény
mely lágyan a szívemhez ér...

(Most jobb lesz, ha nem szólsz,
most jobb lesz, ha hallgatsz...)

kezemet fogod, s én a lelkemen érzem
testedet nyújtod, de én a szívedet kérem
-szívedet nem adod-, már elígérted másnak
magamhoz ölellek, s veled kelek másnap

(Fényesen sikló Hold az égen,
sötét gondolat a szívembe mélyen...)

szeretők, kiket egy rossz szó a mélybe ránt
a hazugság súlyos ködje szált le ránk
előre futottál, s most nem tudom merre jársz
sötétségre feszített gondolat: vajon most kire vársz?

(Kiáltok, de nem felelsz,
kiáltanál, de nem teszed...)

ablaknál tespedő gondolat
jégvirágot ölelő pillanat
ködben fürdő éjjeli fény
némán megbúvó remény...

szememet messziről kerüli az álom
az éjszakában is titkos jeledet várom
hogy üzenj, hogy vársz, s én indulok hozzád nyomban
eltűnő, ritka szépség... jégvirág vagy te az ablakomban





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.