Elég volt!



Elég, elég volt
most már az asztalra csapok!
Mit művelnek a lírával
hamis hangú, trágár dalnokok?

Petőfi nevét
hitvány sorokra tűzitek,
csupán mert elmétek
nem érti meg,
hogy a vers nem csupán betű,
rímcsengésű szóvirág az,
s lelkekben nyílva gyönyörű.

Hogy van merszetek
bárkit semmibe venni,
dalát ostobának s őt magát
tehetségtelennek nevezni?

Mért hiszitek balgán,
hogy csak a ti szavaitok igaz,
csak ti írtok szép virágokat
s minden más gaz?

Ha nem látod a tájat
s nem érted a költői képet,
a lenyugvó nap fénye,
bíbortakaróvá miképp lett,
nem a költő az ki hibázott,
mert nem magyarázta,
hogy lelkével
mily csodát is látott,
hisz egyszerű a válasz
nem kell hozzá képlet,
fantázia nélkül,
ne olvass meséket!

Ha valaki a világot
más ablakból csodálja,
de szívből zengi dalát
s bár furcsa muzsikája,
ne rúgj bele
fogadd el másnak,
ne csapj fel
nagyképű, okító tanárnak!

Ha mást nem is,
hát tiszteld az embert,
ki lelkéből egy darabot
a versébe szelt,
s ha szavakba zárva
megosztja veled,
simítsd hát tenyérré,
ökölbe szorult kezed!

Nem én és nem te döntöd el
mely vers jó vagy rossz,
az elmúló idő lesz hozzá kegyes
vagy gonosz!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.