Mint megölni egy gyermeket

Nemzettél egy gyermeket, bár lány vagy.
S én hordtam ki: a fiú. A férfi.
Úgy szültem meg, hogy bent maradt s áthat.
S most nekem kell kínnal elvetélni.

A gyermek: az én Irántad érzett
szerelmem. Ma tizenegy hónapos.
S ahogy közel érzem már a véget,
szellőléptű cipővel rámtapos

a sok bizsergő s szomorkás emlék;
varázsod szelíd hullámként önt el...
„Te kis gyermek, nagy érzés, ne menj még!” –
de, amiért zokogok, ölnöm kell!...

És a szemed, Úristen, a szemed!
Zöld szemed van, s úgy mosolyogsz rám, ha
elképzelem, mint... Izsák nevetett
a hegycsúcsra menet Ábrahámra...

S meg kell fojtsam imádott gyermekem,
hogy tudjak majd másért tündökölni,
s nemzeni boldogabbat... Istenem!
Egy váltás: öngyermekünk’ megölni!



2003. április 6-7.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.