Áldozó Krisztián : Transoneris

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 9 órája
Farkas György 10 órája
Cservinka Dávid 12 órája
Filip Tamás 21 órája
Tóth János Janus 22 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 20 perce
Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
A fény nem publikus 1 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 6 órája
Gyurcsi 7 órája
Jószándékú párbeszélgetés 9 órája
A vádlottak padján 9 órája
Hetedíziglen 22 órája
az univerzum szélén 22 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Áldozó Krisztián
Transoneris

Költő

Eltűnt, s tördeli minden pillanat, álmod a múlt is.
Mintha lehetne… Lilith! Hallod-e most is a hangom?

Lilith

Hallom a hangodat ember, s érzem az illatod is még,
Lágy hüvelyembe merült örök Ádám, őrzöm a lángod
Itt a szememben, s átjár, mint te a testemet egykor.
Hallom a hangodat ember, foszlik bennem a múltad.
Hallom a mellkasod ernyedt, sápadt-halk dobogását,
Ismerem arcaid apró ráncait, abban aludtam.
Bőröd csillagtérkép, ismerem üstökös éned!

Költő

Hullamerevség szállt le az estre azóta hogy eltűnt
Könnyű árnyad a kerti lugasból. Serlegeink még
Áporodott borok undok, talmi szagát lehelik ki.
Had vezekeljek előtted ezerszer e kései órán.
Had csókoljam a lábaid össze Kisasszonyom, ében
Hajsugarú, örök álmom! Térj haza, nyisd meg a lelkem!

Lilith

Lelked akár csak az almád. Férges a belseje régen.
Búslakodik, ki kinyitja, de kétszer a balga se kéri.
Lásd mi a sorsom: ezernyi gyümölcs husa, édeni magvak
Nyitják fel magukat s levük édesen önti el orcám.
Táncolok égi faágak, perdülök alkonyi lombok alatt,
Lásd barbár faunok bujdosnak az ablakomon be,
Izzadtan ha az ágyba bukom, szép, mámoros estjeimen.

Költő

Kérlek hallgass. Nem tudok ennek örülni. Ez átok.
Átok a múltam férfi mivoltom köt nem ereszt el.
Nem csak a lécem, a szájam, a két szemem, és nemem áhít!
Hozzád bújna hajamnak minden szála a napnak
S holdnak végtelenül hulló, sorsomba tömített,
Perctelen ónórákba szorított, ködhomok éveiben.

Lilith

Elköltötted idődet, félve eladtad a bordád
Hát most menj és edd meg a hittelenek vacsoráját.
Vaskoronája teremtéseknek hord el a mocskod!
És sose kérjed számon az éveid, én ugyan az vagyok,
S több nálad ki te voltál egykor az édeni kertben.

Költő

Lásd itt tördeli minden szófutam, űzi pokolra
Csügged az éj már, csügged a hit, csihadóban a vér is.
Hallod-e még szavak ósdi varázsát egykori Minden,
Mondasz-e áment régi időkről, mondasz-e Lilith?
Éljünk csendesen, egymás mellett, átkarol estünk,
Párnánk sarkait óvja a múlt sugara, s felemelje
Megkeserült sziveinket az ágyból, szebb jelenünket
Költse ki terhes méhéből, ez a bőrbe ivódott kór.

Lilith

Hallom az alvó várost, fényei felszakadoznak,
Hallom a sátoros ünnepet, elvonuló hadak árját,
Lépteid ember, lassú ösztönöd egyszeri tárgyát,
Azt akit egykor csak te karoltál. Önmagam.
                                                                            Indulj!

Költő

Mintha lehetne…

Lilith
    De nem! Már vége az útszeletednek.
Járni tanulj ne a búba füröszteni arcodat ember!
Két végét ha fogod, sose ejtheted el mi felőröl,
Menj haza most utadon, menj! s próbáld! kezd el elölről!

Költő

Hallod-e még még? látod e még még? bennem a visszhang?
Bennem a visszhang? hangod az élet s éltet e mélység…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos