Ház és mag

Ladik Katalinnak

Én, a szilva és a barack,
nem szerettem senkit.
Megértem, hagytam hogy megegyenek.
Közben fentről házavesztett csigák hulltak
rendben leértek
álommal: nyomot hagyni.
És aggodalomra a nem csúszót, a járót:
nem rálépni házatlanra.
De az út bizony kedvezett és ritkán tértünk ki.
De hol vannak a házak!
Fent maradtak leejtették kéretlen akadályaikat.
A szilva és a barack mosolya töretlen.
Sose volt házuk, csak magjuk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.