Engedj el.

Sötét van, vaksötét. Bolyongok erdőben.
Céltalanul utamon, a vad rengetegben.
Utazok gondolatban. Folyoknak mentén.
Majd fel bércekhez, mélységek peremén.

Megyek én messzire, nincs maradásom.
Míg van a remény, téged megtalálnom.
Kereslek kő alatt. A fáknak csucsain.
Fölfelé és lefelé hegyeknek lankáin.

Óperencián túl, üveghegyek völgyén.
Kicsi házra lelek kerek erdő közepén.
Nyitva van ablaka, rajta én benézek.
Összeszorul szívem, bent meglellek.

Futok az ajtóhoz, kitárom boldogan.
De szorul a szívem, leteper nyomban.
Riadtan felnézek. Mi történik velem?
Miért fekszem földön és ver hevesen szívem?

Csapdába estem, melyet te vetettél.
Szívednek hálójával engem rabbá tettél.
Rab vagyok most, szívednek rabja.
De lelkem boldog, mindig ezt akarta.

Kérlek, jer ide hozzám. Fogd a kezem.
Emelj fel padlóról. Melegitsd szívem.
Várok rád, várok. Nézel tám mosolygón.
De nem indulsz, hagysz hideg padlón.

Alant csúszva probállak elérni.
Bilincsből szabadulva lábadat érinteni.
Fáj, nem enged lánc, lenn maradok.
Átfagyva, éhesen a padlón elalszok.

Korgó gyomorral ébredek reggelre.
Lábam csapdába, szívem gúsba kötve.
Nem értem, nem én. Ezt miért hagyod.
Hideg padlón nemsokára bánatba halok.

Ha érzel valamit bús szívem iránt.
Mutass utat, adj néki helyes irányt.
Ha ez szerelem, vonj akkor magadhoz.
Hogy tudjon érni ajkad ajkamhoz.

Ha ez szánalom, eressz utamra hát.
Vérző szívem hordozza keresztfáját.
De ha gyülölet ez, jaj, nincs menedék.
Nincs világon hely, hol nyugalmat lelnék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.