Vallomás

Szerelemből szerettelek
szerelemből gyűlöltelek
szerelemből  megöltelek...

Még mindíg gondolok rád
bár összerúgdostál

Nem tudom,meddig tart ez
hogy arcodat elengedjem,
hogy szertefoszolj,mint egy álom
hogy ne fájjon úgy hiányod

Majd az évek gyógyírt hoznak
s megismerek mást,egy újat
de az emlék megmarad
s újból látom arcodat
majd az a másik  köddé válik
valóság lesz ami nem is látszik...
                                            
                                            





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.