ha az kell…

most azt kellene mondanom pihenj,
el kell engedjelek, saját békédre lelj.
elűztelek házadból, kisajátítalak,
görcsösen szorítom kezed,
pedig tudom neked van igazad,
hisz nincs semmink,
nem vagyunk mi sem.
hogyan hihettünk bármit is,
hogy mi a Földön hogyan szerethetjük
így egymást.

tudom kötelességem lenne
téged elengedni ha szeretlek,
aztán mégis csak azt mondom,
ha szeretsz megvarrom összes zoknid,
míg alszol azokat is bevarrom amik épek,
az sem baj ha megharagszol érte.
teszek homlokodra nedves takarót,
ha izzadsz, aztán csak…

nem kell hogy szeress, inkább pihenj,
most már úgyis meg kellett varrni s a
kezem sem érez, ha úgy kell hogy
meg kell menteni, elengedlek téged,
ha az kell.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.