Mazsola magába száll



Jut eszembe, hogy megint eszembe jusson valami a mából!
Képzeld, ma váratlanul sóhajtottam fel miközben ültünk a fotelban és ettünk,
közben persze tévé… milyen jó is lenne ezen a szép napsütötte napon
bolyongani, fák között erdőben sétálni madárcsevegést hallgatni veled és a
...szerelmemmel, tettem hozzá huncut hangsúllyal, ámbár bizonytalan.
De azért úgy, mintha játék lenne, s kuncogtam is mikor szemébe néztem,
lám mit szól hozzá? Megértette azt hiszem, fura ferde tekintettel
nézett vissza az ilyenkor szokásos félmosollyal, bár pontosan nem tud semmit,
ahogy magam sem sokat, de az ilyet ugye megérzi az ember, mert máskor
hasonlót nem mondtam neki. Hogyan lehet Manócska, hogy az
égőparázzsal valósággal is ilyen szemtelen pimaszul játszom?
Egyszer keményen lakolni fogok az istenek jóvoltából, vagy jössz
csak itt teremsz amikor már nem is várom, elfelejtem mennyit is
vártam, s elviszel. De az is lehet amit már többször felróttál, miért is
nem vagyok egyedül, hogy miért is vagyok mindig mással. Hát így
fogok majd magányos halálba keseregve takarodni egyes egyedül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.