Nem mondom ki

Szemben ülünk: én a kávéval te valamilyen itallal,
nézlek. Hagyom hogy átnézz, sosem tettem ilyet
máskor. (Azaz egyszer rég, akkor sem ilyen nyíltan).
Nem pirulok, nézésemmel vágyom vetkőztess,
nem tudom te mit, csak azt hogy nem veszed le rólam
tekinteted. Fel kell állnom. Nem akarom hogy lásd
félek, megerednek a…
Nem tudom megtenni. Te sem mozdulsz, tovább nézel,
eszembe jut nem merek felállni: rövidnadrágban vagyok.
Így hogy semmi se véd, összeakadnának háttal szemedben
lábaim, tehát maradok. Megadom magam, miközben
könnyek sem veszem rólad tekintetem.
Fölállsz azt hiszem. Nem emlékszem. Ágyban fekszem,
idegen ágy nem mondom ki, szeretlek.


Nézel, beleremegek. Nincs hová előled,
hidd el nem akarlak téged.
Múltkor elmentél mellettem, feltűnően
vigyáztál ne érj hozzám. Akárha áramütés: majdnem
elájultam. Ha hozzám érsz talán elmúlik, minden
helyrebillen. Holnap is elmész mellettem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.