Fél tucat bagatell

(idő)

Száraz rózsaszirmot morzsoltam össze
Könnyű porrá tört a kecses alak
Csendesen ropogott ujjam alatt és
Pergett le lassan a földre
Mint a homokóra – gondoltam
Milyen kár, a fene
Hogy a homok nem pereg visszafele
Pedig annyira jó volna.

(találkozás)

Lombtalan fák közt mentem
S a hideg szél jött velem szembe
De jó volt, ahogy az arcomat verte
Egyszerre vidámabb lettem


(egység)

Átöleltél, mikor néztem az utcát.
Emberek fáztak pár méterrel lejjebb
Még sohasem voltunk annyira egyek
Utoljára akkor öleltél át.

(emlék)

A kezembe került egy fénykép
Ott nevetünk rajta ketten.
Azóta nem nevettem
Ez keserít el végképp.

(kettes szorzó)

Apám felkelt a betegágyból.
Most négy lába van.
Kettő vasból.

(szépség)

Amikor meghalt a nagyapám
Akkor láttam először halottat
A legszebb ott volt, a ravatalán
Talán én is így leszek ezzel
Maholnap.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.