Menekülés
A poros úton ballagok,
S a por soha nem nyugszik;
Cipőm talpa is veri ott,
Hol Isten az embert veri.
Szemeim feljebb szállnak,
Fákra, mezőkre, a fűre.
Befestem Neked azt pirosra,
Befestem, hogy tűzben égjen.
A horizontot kémlelem.
Mint szivárvány, úgy játszik;
Befestem Neked azt feketére,
Befestem, hogy gyászolj vele.
Itt az út előttem,
Oly békésen fekszik itt.
Befestem Neked azt fehérre,
Befestem, hogy békére lelj.
Csillogó szemeimmel
Most az égre tekintek.
Befestem Neked azt szürkére,
Befestem, hogy eltűnjön örökre.
Az eget keresztezve
Felhő úsz át felettem.
Befestem Neked azt üvegre,
Befestem, hogy soha ne leld.
A poros úton ballagok.
S a por soha nem nyugszik;
Cipőm talpa is veri ott,
Hol Isten az embert veri.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
