Láz

Láz, mikor ég,
ahogy lüktet benned
minden, megigéz
az  a fény-világ,
ami vakká tesz,
mondd: hogy bírod tovább?
Ugye fáj, ha a kép
veled megfordul és
bentről valaki néz?
Oly szép, olyan más,
ha egy szóvá dermedt térben,
hideg-izzadt álom mélyen magába zár.

Én, igen én,
tudod én lettem
a tükrödben az a fény,
hogy láss, ne csak nézz,
meleg ködben fürdő múltat ne remélj!
A vágy felemészt,
puha tested perzsel
s lágyan hozzám ér.
Ölelj át! Elég.
Ez a fülledt érzés
álom csak ma még

-nélküled és nélkülem,
de az éjjel újabb
titkot téphet szét.
Hisz végtelen az esély,
itt minden megtörténhet,
mert a tűz, mely bennem égett a tiéd.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.