A pusztulás anatómiája.
A liftben a falra firkálok
összekötöm madzaggal a kilincseket
benyomom a postaládákat
néha elkap valamiféle túlzás
ilyenkor szívesen sétálok mezítláb gyártelepen
sóderen forró asztfalton
térképen nem jelölt utcákat keresek
például Turbina
törtem be garázsok ablakát
céloztam üres üvegeket távolról
soha nem akartam megragasztani
babák kitört karját
matcbox sérült kerekét
a katonákat is inkább eltemettem
ha kicsorbult kezükből a kard
vagy csonkán masíroztattam őket tovább
nem járok fogorvoshoz
nem festem a hajam
(köteg drót ledózerolt falban)
nem veszek új ruhát
a cipő divat kiakaszt
labor eredményim nincsenek
csak akkor beszélek ha nem muszáj
Így minden a test reflexe marad
hétköznapi szimultán
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
